Vicces idézetek
(2180)
Számomra a születés csodája az, hogy értelmes, józan, szavazóképes munkavállalók egy medencén keresztül kajlára passzírozott húscsomóra, amit ötféle rémes nyák borít, külcsínre pont olyan, mintha órákon át fetrengett volna egy pizzán, képesek teljes őszinteséggel azt mondani, hogy gyönyörű. Működik a darwinizmus, az ivadék iránti esztelen szeretet. Ugyanez az elemi ösztön hoz vissza egyeseket ismételni a szülőszobára tizennyolc hónappal a gátjuk jóvátehetetlen szétbarmolása után.
Szürreális érzés ennyire fáradtnak lenni - szinte mint egy számítógépes játék. Ott is vagy, meg nem is.
A homeopátia híveitől leesik az állam. Olyan hígításban alkalmaznak szereket, hogy az "orvosság" szinte az utolsó molekuláig víz. Egyszerűen hinni akarnak benne, és kész. Gondolom, könnyebben imádható isten a többinél, hiszen fohászkodni sem kell (legfeljebb amikor szólnak, hogy nem használt, és mindjárt meghalsz), de szerintem a homeopátia egyvalaminek az ellenszere, a szomjnak. Vagy adott esetben a tűznek.
Nem is igazán a futást szeretem, sokkal inkább a futás utáni állapotot. Olyan, mint amikor az ember a falba veri a fejét: annyira jó érzés abbahagyni!
Mindennek van határa, így az én szeretetemnek és a büdös kutyafing elviselhetőségének is.
Kicsit úgy vagyok vele, mint az egyszeri halandó, aki a tavaszi előreállításnál úgy érzi, egy órát elrabolnak az életéből. Jó, jó, hogy ősszel visszakapja, de mégis. Itt valakik sunyiznak.
Vannak azok az ételek - a feleségem meg ne hallja -, amelyek jobbak iparian; ez a kézművesség átka, az az íz nem lesz meg soha: keményítő, cukor, tojásporból készülő majonéz, vessetek a mókusok elé, mindent tudok, mégis.
A gyermeki lélek útjai kifürkészhetetlenek, nekem például általában nem is sikerül.
Tanár legyen a talpán, aki ötven perccel a téli vakáció megkezdődése előtt magára tudja vonni az osztály figyelmét.
A pénz megszabadít attól, hogy azt kelljen csinálnunk, amit nem szeretünk. Minthogy én szinte semmit nem szeretek csinálni, a pénz nagyon fontos számomra.
Reggel felkelek, behozom az újságot. Felütöm a gyászhíreket, figyelmesen végigolvasom. Ha nem vagyok benne, felöltözöm.
A világ legnagyobb teljesítményei közül sokat olyan emberek értek el, akik nem voltak elég okosak ahhoz, hogy tudják, lehetetlenre vállalkoztak.
Távol áll tőlem, hogy leszóljam a Napot (kétcsillagos kritikát adtam rá a Yelpen), de mindössze egyetlen dolga van: egy helyben állni, és hagyni, hogy a többi bolygó körülötte keringjen, mintha csak az univerzum rossz helyre pakolt kávézóasztala lenne.
Nem vagyok született futó. Ha le kellene írnom a saját stílusom, azt mondanám, hogy az az ember mozog így, akit meglőttek már, de még nem terült el a földön. Az egyedüli különbség, hogy a meglőtt ember jobb fizikai kondícióban van, mint én futás után.