Vicces idézetek a gyermekekről
(21)
Hét gyerekem van. A három leggyakoribb dolog, amit a ház körül hallani a "helló", a "szia" és a "terhes vagyok".
Borús és deprimált apádnak
egyetlen árva csillaga,
ne akarjad, hogy énekeljek,
aludj el szépen, kisbaba.
Alszik a ciciben a tej,
a farpofán a friss kaka -
most nem pelenkáz át apu,
aludj el szépen, kisbaba.
Tudom, hogy felnőtt koromban (...) majd megbecsülöm a pénzt, amit nekem kell megkeresnem, majd visszasírom még a gyerekkoromat, amikor mindenem megvolt, és majd megtanulom, hogy milyen az élet, de sajnos a magam kárán. Csak az a baj, hogy nekem ezek közül egyik se olyan fontos, hogy siessek miatta felnőni, és különben is, szeretek mindent az utolsó percre hagyni.
A felnőttek mindent előre tudnak. Azt is, hogy leesem onnan, azt is, hogy összetöröm, azt is, hogy felgyújtom, azt is, hogy kiöntöm, azt is, hogy megfázom, azt is, hogy tönkreteszem, és azt is, hogy nem lesz ennek jó vége. Csak azt nem értem, hogy akkor miért mérgesek, amikor a végén igazuk lesz.
Kiskölyök koromban bagoly szerettem volna lenni, mert a baglyokat este senki nem parancsolja ágyba.
Nem lenne isteni embergyerekeknél is bevezetni a téli álmot? Igazán élvezet volna eligazgatni egy árvaházat, ha az ember október elsején ágyba dugná az aranyos kicsikéket, és ott maradnának április huszonkettedikéig!
A mesenézés jó dolog, de a szülőknek nem árt időről időre tudatosítani a csemetéjében, hogy Hófehérke meg a herceg a fehér lovon csupán a Grimm testvérek agyszüleménye, a történetnek valós alapja nincs. És ha Hófehérke rendesen tanult és dolgozott volna, sosem szorult volna arra, hogy előbb eltartsák a törpék, utána meg megmentse a herceg
- Nagyi, beszélni kell veled!
Mondd meg, hogyan lesz a gyerek!
Dédi ezt úgy magyarázta,
gólya hozza a kórházba.
Mert a gólyát oda várják,
gyógyítgatják fáradt szárnyát.
De van gólya? Vagy ez mese?
Képen láttam, amúgy sose.
[Bámulom] a fákat. Ezeket az egyenes derekú, nyugodt sztoikusokat. Egyedül ők a bölcsek az élőlények közt. Tudják, hogyan kell levelet bontani, virágozni, magukhoz csábítani a rovarokat és bevárni a szeleket, hogy megtermékenyítsék terméseit; erekkel szívni a földből a vizet és tápláló ásványokat; a nap felé fordítani a leveleit, hogy beigyák a fényt; tudják, hogyan kell termékenyíteni, teremni, termést ledobni, leveleket lerázni, csupasz ágakkal várni be a telet. Visszavonni az életet a kéreg mögé, befelé, méltóságteljesen és bölcsen tűrni a havakat, a viharokat, a Természet minden őrületét, s mindezt hangtalanul, bőgés és jajgatás nélkül...
A felnőttek és a gyerekek között evolúciós munkamegosztás érvényesül. A Homo sapiens multicégnek a gyerekek alkotják a kutatás-fejlesztési részlegét - nekik lehetnek fellegekben járó ötleteik, szemben a gyártási és a marketingrészleg felnőtt módra földhözragadt személyzetével. Ők a feltalálók, mi pedig megvalósítjuk találmányaikat. Mármint azt a három-négyet az eredeti millió közül, ami használható.
Amikor apukám azt mondja, hogy gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled, akkor már biztos, hogy baj van. Mert ha nincs baj, akkor nem mondja, hogy beszélni akar velem, hanem mindjárt beszél.
A hónapokat is elosztották. Adtak nekik nevet. Én abban születtem, ami február. Az egy hideg idő. Akkor hozott a gólya. Anyu azt mondja, egy nagy tóból, de akkor engem a jég alól kellett kihoznia, mert én már tudom, hogy a víz hidegben jég lesz. Nem fagy meg a jég alatt egy kicsi gyerek? (...) És ki teszi őket oda? Az Isten nem teheti. Istennek, aki legfölül van, annak tudnia kell, hogy ez veszélyes. Ezt csak valaki nagyon rossz csinálhatja, és Isten küldi a gólyát, vegye ki a szegény kis gyerekeket, és vigye jó emberekhez, akik megszárítják.
A környezetem véleménye ellenére átlagos kiskölyök voltam - bár igaz, óvodában a hátam mögött raktam ki a Rubik-kockát.