Vicces idézetek a halálról
(36)
A halál, úgy gondolom, szép és békés dolog. Jó lenne majd megírni, milyen - de asszem, a túlvilágon nincs korlátlan internet.
A meghalás unalmas és komor dolog. Épp ezért azt tanácsolom, tartsuk magunkat távol tőle, amíg lehet.
Leginkább azt szeretném tudni, hogy hol fogok meghalni, méghozzá azért, mert akkor sosem megyek oda.
Ha az ember arra vágyik, hogy elsirassák, jobban teszi, ha fiatalon, dicsősége teljében dobja fel a talpát. Még a legelvetemültebb semmirekellő is, ha sajnálatra tart igényt, jobban teszi, ha sietve távozik!
A haláltól nem félek, de ha már itt vagyok, legalább szeretném megélni az örök életet.
Most haldoklom először életemben. Harmadszorra, negyedszerre már nyilván sokkal flottabbul menne, addigra szerez némi praxist az ember, de ez még valahogy nagyon nyögve nyelős.
Emberek halnak meg, miközben mi reggelit szolgálunk fel, és nem kéne mindennek tisztelettudóan megállnia vagy bezárnia? Mondjuk, ha minden bezárna minden egyes alkalommal, amikor valaki meghal, az betenne a gazdaságnak.
A halál nemcsak az élet vége, hanem az élet orvossága is. Sehol sem lehet oly jól kinyújtózni, mint egy koporsóban.
Igazi halott
nem is lennék én
semmi pénzért.
De persze a halottakat senki se
kérdezi meg előbb
a pályaválasztásról,
mi akarsz lenni,
halott, vagy valami más?
A halál olyan, mintha csak átmennél egy másik szobába. Az a különbség, hogy amikor azt kiabálod: "Hol vannak a tiszta zoknik?", senki sem válaszol.
- A halál nem más, mint álom!
- Igen, igen, csak éppen az a különbség, hogy ha meghaltál, és valaki elkiáltja magát, hogy "Ébresztő, kész a reggeli!", akkor sokkal nehezebben találod meg a papucsodat.