Vicces idézetek a tudományról
(20)
Minden SETI-kutató, aki ígéretes jelet fog a nagy ismeretlenből, pontosan tudja, mi a következő lépés: mosolygó földönkívüliarcot festeni tízezer pingponglabdára, felvinni az egészet az Empire State Building tetejére, és onnét széthinteni a szemétben fuldokló utcákra.
Ha valami őrültséget mondasz, őrültként fognak kezelni. De ha összeszedsz úgy húsz embert, iskolát alakítotok, és közösen elfogadjátok az őrültségeket, máris van egy lektorált szaktudásotok, és egyetemi tanszéket alapíthattok.
A számítógépek sosem fogják átvenni a könyvek szerepét. Nem állhatsz rá egy floppy lemezre, hogy elérj valamit egy magas polcon.
Szomorú képet mutat a civilizációnkról az a tény, hogy míg a Vénuszon uralkodó hőmérsékletet meg tudjuk határozni, azt, hogy mi történik egy szuflé (felfújt) belsejében, nem.
Az adatok első átfutása a kutatások legizgalmasabb pillanatainak egyike. Nem olyan lélegzetelállító, mint a gyermekünket először megpillantani az ultrahangfelvételen, de a születésnapi ajándékbontogatást felülmúlja.
A futurológia egyetlen kétségtelenül helyes jóslatot képes nyújtani: azt, hogy a ma futurológusai a jövőben ostobának fognak látszani.
Ha egy vak bogár egy görbe faág felületén mászik, akkor nem veszi észre, hogy az általa megtett út valójában görbe. Én pedig voltam olyan szerencsés, hogy észrevettem azt, amit a bogár nem vett észre.
Gyakorlott kocsmalátogatók mondják, hogy a verekedés közeledtét leggyakrabban ez a kérdés jelzi: "Mi van? Mi van? Mi van?" A dolgok kimenetele ilyenkor már nem kérdéses, és a kocsma eddigi nyugodtan iszogató, szelíd világa hamarosan átvált a verekedés vad világába. A tudomány művelői is időnként elcsodálkoznak, és ilyenkor egyre gyakrabban kérdezik: "Mi van? Mi van? Mi van?" A tudományban is ez jelzi a legjobban előre a radikálisan újfajta modellek megjelenését.
Reméljük, miként Einstein, hogy a világegyetem ravasz, de nem rosszindulatú; ám abból, amennyit tudunk róla, akár ravaszul rosszindulatú is lehet.