Idézetek videojátékokból
(351)
Egy bizonyos kor után leszámolsz az illúzióiddal. Az élet onnantól sokkal könnyebbé válik.
Csak azok a korlátok léteznek, amiket mi állítunk magunk elé.
Mikor széthullik mindaz, amit a magadénak ismertél, komoly kihívás nem széthullani.
Mondhatni, a régi ország az alkotásaiban él tovább, valahogy úgy, ahogy a szüleim bennem élnek tovább.
Szépség és fájdalom - nem lehet elválasztani őket, ahogy a születést sem a vértől. (...) Fájdalom és szépség - egy művésznek ezek szülő és gyermek.
A művésznek kötelessége elcsábítani a hallást és felüdíteni a lelket.
Ha ők támadnak, mi is támadunk. Minden egyes pillanatban, mikor egyre keményebben visszatámadunk, a fény áttöri a fellegeket, és a világ szemei rád szegeződnek a távolban. A háború a világ, és a világ a háború. De minden fegyver mögött egy ember áll. Mi vagyunk azok az emberek. Túlbuzgóak és naivak, dicsőek és egyben bűnösök, legendák, de egyben elfeledettek vagyunk.
Egy jó katona tudja, hogy csak egy dologra számíthat, amikor döntésre kerül a sor. Nem a csúcstechnológiára, nem a legmodernebb berendezésére, nem a csúcskategóriás fegyverére, hanem önmagára.