Vigasztaló idézetek
(782)
Olyan vagyok, mint azok a hópelyhek, amiket régen az iskolában csináltunk. Tudod, amikor összehajtogatsz egy papírlapot, és addig vagdosod, amíg ki nem jön egy ilyen hópehelyminta. Úgy nézek ki, mint egy ilyen papír hópehely, csak rajtam minden lyuknak neve van. És senki, se te, se én nem tudjuk befoltozni azokat, amiket valaki más hagyott maga után. Annyit tehetünk, hogy fogjuk egymás kezét, hogy ne essünk bele a lyukakba. Mert ha egyszer beleesünk, lehet, hogy soha többé nem tudunk kijönni.
Ki búba merültél, elhagyatott árva,
Emeld föl szemedet Isten szent anyjára,
Mondd el, panaszold el, mi szívedet nyomja,
Itt lakik a vigasz, nem fényes templomba.
Bár megmutathatnám neked, mikor magányosnak érzed magad, vagy sötétségnek tűnik a világ, hogy mennyire lenyűgöző a létezésed fénye!
Szinte mindenkit ért már valamilyen szörnyű veszteség. Néha több is, mint egy. Sokan veszítették el legkedvesebb szeretteiket, de nézd csak, megbirkóznak vele. Egyik lábukat teszik a másik elé. Néhányan még mosolyognak is. Meg lehet ezt csinálni.
A rossznak tűnő dolgok jók is lehetnek arra, hogy megelőzzenek valami még rosszabbat.
Egyszer régen megfogadtuk, hogy jóban-rosszban összetartunk. Azok a napok, amikor szinte minden jó volt, már mögöttünk vannak. Most a rossz napok következnek, de talán ebben is találunk valamit, ami jó lehet.
A múlt eseményei nem lehetnek fontosabbak, mint az a felelősség, hogy kezelnünk kell a régi tettek következményeit a jelenünkben. A gyógyulás nem abban rejlik, hogy folyton újraéljük a múltunkat, hanem abban, hogy felismerjük a hatását. Annál több erőt ad, minél pontosabban meg tudjuk érteni, milyen szerepe volt a jelenünk formálásában.
Amióta abbahagytam az írást, annyit olvasok, mint még soha. Mások szavain csüngök, mert az enyémek elfogytak.
A negatív érzéseidnek is megvolt a maguk értelme. Szembe kellett nézned velük - a keserűségeddel és a pesszimizmusoddal -, és el kellett döntened, hogy többé nem akarsz ilyen lenni.
Úgy érzem, az egész élet erről szól. Létrehozni, csalódni, változtatni, sírni, nevetni, adaptálódni, csalódni, változtatni, csalódni még százszor, és közben élvezni az utat, amin együtt haladunk.