Vigasztaló idézetek
(709)
Néha a patakokban ömlő könnyeink gyógyítanak meg, és a már elviselhetetlen szenvedésből születünk újjá és felszabadult, boldog emberré.
Sose legyen úrrá rajtad kétségbeesés. Mindegy, milyen borzasztónak látszik az élet, könnyen lehet, hogy valami igazi nagy csoda vár reád már a következő sarkon.
Fel a fejjel! Sok hal van még abban a tengerben. Sőt, inkább óceán az. Néha ki kell fognunk egy-egy olyat, amelyiket visszaengedjük, mielőtt horogra akad az, amelyiket érdemes megtartani. Csak úszkálj tovább!
Hullámvölgyben lenni nehéz. Fájdalmas is; de nem rossz. Nem könnyű az a helyzet, amiben most vagyok. Az utóbbi hetekben eléggé felfordult körülöttem a világ. Átéltem sokféle váratlan élethelyzetet, amikre nem számítottam, és ezek felkavaró érzelmekkel jártak együtt. De igyekszem... igyekszem elfogadni azt, ami van. Nem tiltakozom ellene, nem harcolok ellene. És ez békességet teremt bennem, és azt a biztos érzést, hogy kijutok. Még nem tudom, hogyan, de én a magam részéről mindent megteszek, hogy kijussak ebből a hullámvölgyből.
Rendbe lehet hozni a dolgokat. Ha felismerjük, mit is teszünk, meghozhatjuk a tudatos döntést: most másképp csinálom.
Szeretek élni. Néha persze rajtam is eluralkodik a vad, kétségbeesett, elviselhetetlennek tűnő szomorúság, de ha már túl vagyok rajta, tudom, hogy pusztán létezni, életben lenni nagyszerű dolog.
Ez a világ, minden zajával, tülekedésével annyit se érne, mint egy csacsi patája, ha az ember nem locsolhatná meg szegény lelkét egy pohárka jó vörös borral, amely, mint a szentáldozás, megtisztít bűneink üszkétől és megtanít szeretni a világot, megbocsátani neki a sok szemetet, amiből bizony eleget hord.
Reggel, napvilágnál a legiszonyúbb félelmek is összezsugorodnak, szétfoszlanak.