Vigasztaló idézetek
(793)
Gondolj a virágokra amiket elültetsz
a kertben évről évre
ők megtanítják neked
hogy az embereknek is
muszáj elhervadni
levelet hullatni
gyökeret ereszteni
növekedni
hogy virágozhassanak.
Bármilyen hibát követtél is el, bármit hoznak fel ellened mások, legbelső lényed érintetlen marad, nem ér el hozzá az emberi gyarlóság. Nem a fájdalmat okozó cselekedet számít, hanem az, ahogyan te értelmezed.
Ne félj a szomorúságtól, nem marad így! Az óriáskerék alján vagy éppen, de tudd, hogy emelkedsz majd fölfelé, az élet egy óriáskerék.
Találj legalább egy olyan embert a világban, akire ha rágondolsz, szebbé varázsolja a mádat. Hiszen az életed, ha visszagondolsz, nem az éveidből áll... hanem azokból a pillanatokból, amikor valaki ilyennel találkoztál... vagy csak rágondoltál.
Ha csupa rossz dolog történik veled, gondolj arra, hogy ha csupa jó dologra gondolsz, akkor csak olyanok esnek meg veled, mert mindent te vonzol be magadnak. Ha ezek után is csupa rossz dolog történik veled, gondolj arra, hogy valaki ártó szándékkal megátkozott, és ha te is ártó szándékkal megátkozod őt, akkor egészen biztosan kinyuvad, és végre történik veled valami pozitív.
Inkább nézek szembe a biztos rosszal, a bizonytalanságot nem szeretem. Ha tudom valaminek a kimenetelét, még ha rossz is, az már egy biztos pont, ahonnan el lehet indulni.
Ha felhős is az ég, valójában ugyanolyan kék! Ugyanígy, amikor rossz a hangulata, ott a gyönyörű kék ég, ami magára vár. Csak meg kell tanulnia rátalálni.
Az erdő legjobb barátunk, ha bánatunkkal hozzá menekülünk. Mert komoly jóságával s passzív gyöngédségével, midőn tartózkodik minden vigasztól - megnyugtat és vigasztal.
Amikor valami rossz történik, és el vagy keseredve, próbáld összeütni a tenyeredet magad előtt - és máris jobban érzed magad, új hangulatba kerültél. Mint amikor egy filmben új jelenet kezdődik, most már egy egészen más én vagy. Ami fontos, az a mai nap, ez az óra, ez a pillanat.
Olyan vagyok, mint azok a hópelyhek, amiket régen az iskolában csináltunk. Tudod, amikor összehajtogatsz egy papírlapot, és addig vagdosod, amíg ki nem jön egy ilyen hópehelyminta. Úgy nézek ki, mint egy ilyen papír hópehely, csak rajtam minden lyuknak neve van. És senki, se te, se én nem tudjuk befoltozni azokat, amiket valaki más hagyott maga után. Annyit tehetünk, hogy fogjuk egymás kezét, hogy ne essünk bele a lyukakba. Mert ha egyszer beleesünk, lehet, hogy soha többé nem tudunk kijönni.
Ki búba merültél, elhagyatott árva,
Emeld föl szemedet Isten szent anyjára,
Mondd el, panaszold el, mi szívedet nyomja,
Itt lakik a vigasz, nem fényes templomba.
Bár megmutathatnám neked, mikor magányosnak érzed magad, vagy sötétségnek tűnik a világ, hogy mennyire lenyűgöző a létezésed fénye!