Vigasztaló idézetek
(820)
Egy kis kávéval és egy kis napfénnyel a problémák is kisebbek lesznek, és a világ megy tovább.
Nem az számít, elveszítjük-e a játszmát vagy sem. Az a fontos, hogyan viseljük el a veszteséget, hogy miképpen változunk meg tőle, okulunk-e belőle, használjuk-e a még sohasem volt új tapasztalatokat a következő játszmákban? A vereség furcsa módon egyfajta győzelem.
Hibák márpedig nincsenek. Bármit zúdítsunk is a saját fejünkre, bármilyen kellemetlen dolgokat, mindenképpen szükségszerűek, mert megtanuljuk belőlük, amit kell; bárhová lépjünk is, kellenek ezek a lépések ahhoz, hogy elérjük a kitűzött célt.
Az életben minden kiegyenlítődik. Ha éppen jól megy, nem szabad elfelejtenünk, hogy a nehézségek bármikor visszatérhetnek. Ha rosszul megy, legyünk türelmesek és ne feledjük, hogy Isten küld majd örömöt is.
Szép bánat feszül a homlokom
alatt és fekete tájak tükröznek
sötéten összecsörrenő fogaimon:
ne félj.
Elsírtam már a fájdalmakat,
kevés időt szentelek ma rá.
Néha mégis párat felkutatok,
hogy újra eltegyem a szívem alá.
Lelkemet sajogtatom hiába;
semmi nem lesz már ugyanolyan.
Mosolygom csak rajta könnyezőn,
így helyre rázhatom magam.
Az igazság az, hogy a legnagyszerűbb pillanatok nagy valószínűséggel akkor bukkannak fel, amikor a legkétségbeesettebbek és legboldogtalanabbak vagyunk, és a legnagyobb hiányt szenvedjük el. Csak a hiány ezen pillanataiban vagyunk képesek kilépni saját magunk mocsarából, és más utakat vagy jobb válaszokat keresni.
Az idő (...) lehet, hogy minden sebre gyógyír, de isten tudja, némelyik seb igen lassan gyógyul.