Vigasztaló idézetek
(732)
Egy kudarc, bár nem jó érzés a feldolgozása, mégis gazdagítja az ember személyiségét egy hatalmas tapasztalattal.
Vannak jó napjaim, és rossz napjaim. Amikor rossz napom van, a jó napokra gondolok. Nagy áldás az emlékezet.
Sokan szerethetnek, barátok, barátnők, rokonok, bárki, ha nem oldják a magányomat, ha nem élem át azt a ritka érzést, hogy végre nem vagyok egyedül, nem kell félnem, nem kell várnom, nem kell fáznom, mert itt van velem, még akkor is, ha nem szól hozzám, ha csak mögöttem áll, vagy akár a másik szobában - ha ezt nem érzem, akkor az nem szeretet.
Bárminemű bánat emészsze az ember lelkét, a természet biztos gyógyító erőt tart fenn számára.
Ne gyászold, akiknek eljött az ideje! Te megéred majd, hogy szebb napokat láss, mikor nincs többé bánat.
Ahol anyu csak porfogó, dohos öreg könyveket látott, én ott megnyugvást és lehetőséget találtam. A történetekben megbúvó távoli helyszínek ott voltak mellettem elérhető közelségben: jobb világok, ahol a törekvéseket siker koronázza. Ragaszkodtam hozzájuk, ahogy egy ereklyéhez vagy az imádsághoz a zarándok.
Ha észnél van az ember, egy-egy mostoha helyzetből is megerősödve lehet kikerülni.
A világ dolgai elmúlnak (...). Legyenek bármilyen hevesek, elmúlnak, ahogy a virág is elnyílik és nincs többé.
Éld az életedet anélkül, hogy a jelennel törődnél. Képzeld el, hogy kötélen jársz két hegycsúcs között. A jelen az alattad elterülő szakadék. Haladj egyenesen előre, és csak arra figyelj, hogy eljuss a másik oldalon lévő hegycsúcsra. Soha ne nézz le.