Vigasztaló idézetek
(753)
Mégis jó lecsó az utolsó. Jó, mert már búcsúzunk vele, de amikor a villánkra tűzött féltenyérnyi kenyérdarabbal tisztára tunkoljuk a tányért, megvigasztalhatjuk magunkat: búcsúzunk ugyan, búcsúzunk, de legalább van mitől.
Búba merültnek mondd: a bánat nem örök,
A gond is elrepül, akár az örömök.
Ha senkinek sem kellesz, nem marad más, csak a remény. Hogy netán valakinek egyszer mégis kelleni fogsz.
A mennyország olyan hely lehet, ahol a hét hét napján, a nap huszonnégy órájában nyitva áll a könyvtár.
A zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat.
Mindenki, aki szorong, magányos, vagy boldogtalan, legjobb, ha kimegy valahová a szabadba, ahol egészen egyedül lehet, csak az ég, a természet és Isten társaságában.
Nem arra buzdítalak, hogy "legyél pozitív", hanem arra, hogy tanulj meg szüntelenül kreatívnak és alkalmazkodónak lenni. Nem arról van szó, hogy nem is olyan nagy baj ez. Hanem arról, hogy jól is ki lehet ebből jönni.
Hunyd le most lassan a szemed,
Holnap történt meg, mi lepereg,
Hozzád ért az órám, s leszakadt,
Sírásod mega-megakadt.
Az állatok csodálatos lények, szebbnél szebb jellemvonásokat fedezek fel bennük, és még a modoruk is kitűnő. Sohasem bosszúsak, sohasem éreztetik velem, hogy terhükre vagyok. Mosolyognak, csóválják a farkukat (ha van), és mindig hajlandóak egy kis vidám csevegésre vagy kirándulásra vagy bármire, amit indítványozok. Úgy látom, igazi gentlemanek. Az utóbbi napokban nagyon jól mulattam velük, néha még a magányomról is megfeledkeztem.
Azért olyan égetően fontos az első napsugár, hogy az esővízzel együtt felszárítsa az elhullatott könnyeket. A tavasz erős, éles, sárga fénnyel tisztítja meg a zavaros (...) lelkeket.
A halál nem a vég (...), és nem fáj. Ha nem félsz tőle, akkor észreveheted a közeledtét, és felkészülhetsz rá.
Talán vesztesek vagyunk, talán nem - de ha mégis, akkor sem kell vesztesként folytatnunk.
Senki sem képes úgy végigmenni az életen, hogy távozásáig ne szedjen össze néhány sebet.