Idézetek a világról
(506)
Ha a valószínűség szempontjából közelítünk, tulajdonképpen őrültség azt hinni, hogy idegenek nem léteznek.
Szeretek úgy tenni, mintha a "pár milliárd év múlva" egyet jelentene azzal, hogy "soha". Egyszerűen nem vagyok hajlandó az ennyire a jövő ködébe vesző eseményekkel foglalkozni. Túl sok felfoghatatlan dolog történik ennyi idő alatt.
Ha a világegyetemnek nincsenek alapelvei, akkor csak azokra az alapelvekre támaszkodhatunk, amelyeket magunknak állítunk fel. Ha a világegyetemnek önmagában nincsen célja, akkor mi szabjuk meg azt.
A bolygónk önmagában is egy véges forrás. És a végessége egy napon talán azt eredményezi majd, hogy a leszármazottainknak nem lesz hol élniük. Szóval, még ha mi küzdünk is a túlélésért, jobb, ha az utódaink megbékélnek a halállal, nem? Mert a bolygónk sem tart örökké.
Ha kinyitod az ajtót a világra, aminek a részei vagyunk, nem fogod tudni bezárni.
Az Álmosvölgy legendája c. film
Nem egy kész utópia után kell vágyakoznunk, hanem egy olyan világ után, ahol a képzelet és a remény velünk él.
Megszállottjai vagyunk önmagunknak. A magunk történelmét tanulmányozzuk, a magunk lelki működését, a magunk filozófiáját, a magunk irodalmát, a magunk isteneit. Tudásunk jókora része voltaképpen az ember szüntelen körözése önmaga körül; mintha az egész világmindenségben mi lennénk a legfontosabbak. A fizika, azt hiszem, azért tetszik nekem, mert ablakot nyit a világra, és messzire tekint - szinte friss levegőt enged a házba.
A világegyetem sokarcú és határtalan; folyamatosan egyre újabb és újabb aspektusait fedezzük fel. Minél többet tudunk meg a világról, annál inkább csodáljuk változatosságát, szépségét és egyszerűségét.
Amióta felfedeztük, hogy a Föld gömbölyű, és őrült tempóban forog, mint egy búgócsiga, azóta megértettük, hogy a valóság nem olyan, amilyennek látjuk: valahányszor megpillantjuk egy új darabját, mindig mély izgalommal tölt el bennünket. Lehullik egy újabb lepel.
Az évszázadok során a világ egyre tágasabbá vált körülöttünk. Egyre messzebbre látunk, jobban megértjük a világot, s nem győzünk csodálkozni, mennyire változatos, mennyivel tágasabb, mint azt képzeteink korlátozottsága miatt valaha is képzeltük.
Olyan ez a világ, mintha valaki szívességből csinálta volna bontott égből meg maradék tengerből egy szebb bolygó ledózerolása után, hat nap alatt, és csak a szigszalag, a bálamadzag, a gumipók meg az irigység tartja össze az életünket.
Én csillagász vagyok: ott tanulja meg az ember, hogy nem szabad lenézni a legkisebb pontot sem. Azok a kis pontok az égen, az mind egy-egy nagy világ.