Idézetek a világról
(471)
A veszélyes világ képét soha nem közvetítették hatékonyabban, mint ma, ám a világ soha nem volt még kevésbé erőszakos, mint most. A félelmek, amelyek régen az őseinket életben tartották, most az újságíróknak segítenek megtartani az állásukat.
Úgy tűnik, természetes számunkra a gondolat, hogy a rossz dolgok mögött mindig rossz szándékú rossz emberek állnak. Szeretjük azt hinni, hogy a dolgok azért történnek úgy, ahogy történnek, mert valakik azt akarták, és hogy az embereknek hatalmukban áll az is, hogy beavatkozzanak a dolgokba - ha nem így gondolnánk, a világ túlságosan kiszámíthatatlannak, kaotikusnak és ijesztőnek tűnne.
Ha valóban szeretnénk megváltoztatni a világot, meg kell értenünk, hogyan működik valójában, és el kell feledkeznünk arról, hogy bárkit is pofán vágjunk.
Meggyőződésem, hogy ha a világegyetem valamennyi galaxisát számításba vesszük, milliónyi vagy akár milliárdnyi földön kívüli civilizáció létezik.
Az a gyanúm, hogy az idegen életformák teljesen mások lesznek, annyira mások, hogy nem sok közös lesz bennünk, épp ezért talán még az is nehezünkre fog esni, hogy felismerjük bennük az életet, mielőtt megpróbálkoznánk bármiféle kommunikációval.
Ha az idegenek képesek üzenetet küldeni a nagy semmibe, akkor szinte biztosan jóval fejlettebbek nálunk, ugyanakkor sejtelmünk sem lehet arról, hogy mennyiben mások, mint mi. Tegyük fel például, hogy az üzenet küldői velünk ellentétben elsődlegesen nem a látás, hanem az érintés vagy a szaglás útján érzékelik környezetüket. Akármilyen szagmintát is küldenek nekünk távoli bolygójukról, ezerszer is magunkba szívhatnánk anélkül, hogy az üzenet tudatosulna bennünk.
Szerintem a felvetés is mókás, hogy amennyiben tényleg befognánk, képesek lennénk értelmezni egy SETI-jelet. Egy medúzával sem tudunk kommunikálni, pláne, ha nem is látjuk. És ő a mi bolygónk szülöttje.
Egy fejlett civilizációval találkozni olyan lehet, mint amikor az őslakos amerikaiak találkoztak Kolumbusszal. Abból sem sült ki semmi jó.
Előfordulhat, hogy a fejlett idegenek némán figyelnek bennünket, mint valami kozmikus kukkolók, és csak arra várnak, mikor válunk képessé a kommunikációra. Az is lehet, hogy azzal a totális érdektelenséggel tekintenek ránk, mint legtöbbünk a hangyákra (ami igazán kár, mert a hangyák nagyon is érdekes teremtmények). Ha jeleznénk nekik, az egyenértékű lenne azzal, mintha egy hangya megrángatná az ingujjunkat, és a hogylétünk iránt érdeklődne.
A világ mindig is olyan hely volt, ahol kéz kezet mos. Ha ez összeomlik, többé-kevésbé összeomlik a társadalmunk is.
Az igazság csak egy lufi, amiből bármi hajtogatható! A múlt egy adag gyurma, amiből bármi megformázható!
Az a nagy igazság (...), hogy ezen a világon minden lehetséges. Ha nem születésetek óta látjátok már, miáltal megszoktátok minden furcsaságát, csak akkor láthatnátok igazán, hogy micsoda bűvészmutatvány ez a világ, minő lázas álomkép s önkívület, melyet elképesztő rémek és szörnyetegek népesítenek be - vándorló karnevál és utazó cirkusz, melynek végcélja hosszú barangolás után a sárban valami mondhatatlan s felfoghatatlanul vészterhes végzet.
A világmindenségben szimmetria uralkodik, de a legizgalmasabb fejlemények - például az emberi faj - rendellenességek benne, olyan röpke pillanatok eredményei, amikor a szimmetria megtörik.