Idézetek a világról
(573)
A folyékony víz az élet előfeltétele. Jég vagy vízgőz formájában megakadályozná az élet lehetőségét. És mivel a fagy- és forrpont között (csillagászati léptékben) csak egy keskeny hőmérsékletsáv van, jókora szerencsénk volt, hogy a Föld betartja az ehhez szükséges távolságot a Naptól.
Elég egyetlen pillantást vetnünk a végtelen, sötét messziségbe, hogy lássuk, milyen kicsiny és törékeny a mi Föld nevű űrhajónk. Már csak ezért is érdemes fürkészni az éjszakai égboltot.
Az idő és a világ nem áll meg. Az élet törvénye a változás. És azok, akik csak a múltra vagy a jelenre figyelnek, biztosan elszalasztják a jövőt.
Ha a világ teremtője csak miránk gondolt, akkor lehet, hogy hibázott. Annyi sok rossz dolgot vagyunk képesek mi, emberek megalkotni saját magunk ellen, a jövőnk ellen. Nem biztos, hogy mi vagyunk a legjobbak.
Mi nem nézünk. Mi nem látunk. Több millió kilométert vagyunk képesek utazni, keressük a még felfedezetlen területeket anélkül, hogy egyetlenegyszer is bepillantanánk a saját koponyánkba, holott minden bizonnyal van annyira idegen és csodás, mint az univerzum bármilyen fellelhető világa. Kíváncsiságunk és nyughatatlan újdonságigényünk kielégítésére bőven találnánk megvizsgálni valót, ha egyszerűen körbenéznénk a saját tízméteres körzetünkben. Ilyen lehet a talpunk alatt lévő járólapok egyedi hosszanti mintázata, a bőrünkön lévő összes baktériumnak életet adó kémiai szimfónia, annak a rejtélye, hogy képesek vagyunk önmagunkról gondolkozni. A csillagok odafent éppen olyan távoliak - és közeliek - , mint a világító korallférgek az ablakomon túl. Csak oda kell néznünk, hogy meglássuk a minden egyes atomba beépített szépséget.
Mivel annyi esetleges mozzanatot feltételez az olyan fejlett létformák keletkezése, mint a Homo sapiensé meg az oposszumé is, nem valószínű, hogy mondjuk emlősök előfordulhatnak másutt is az univerzumban. E nézet híveinek szemében az élet a földön nem kevésbé csodálatos és bámulatra méltó, mint azoknak, akik az isteni teremtést látják benne.
Vannak halott csillagok, amelyek tovább ragyognak, mert fényük az idő csapdájába esett.
Kölcsönösség, barátság, összhangzó rend, józan mérték és igazságosság fűzi össze az eget és a földet, az isteneket és az embereket. Ezért nevezik a mindenséget is világrendnek - kozmosznak.
Ha tudod, hogy semmi sem számít, tiéd az univerzum, és ez még egy univerzumnak sem tetszett. Az univerzum lényegében egy állat, átlagosságot legel, idiótákat teremt, hogy aztán megegye őket.
A tudomány kimozdította az embert az univerzum középpontjából, csapást mérve énközpontúságunkra.
Akármilyen nagyszerűen uralkodunk is a bolygón, van még mit tanulnunk annak tanulmányozásában. A természet nagy része még mindig rejtve van előttünk, akkor is, ha egyre nehezebb elrejtőznie hatásunktól.
Jobb együtt élni a gépekkel és más emberekkel való asszimiláció nyújtotta hatalommal és kompromisszummal, mint azt képzelni, hogy egyfajta ideális tisztaság állapotában létezhetünk.