Idézetek a viszonzatlan szerelemről
(369)
Valószínűleg csak azért érzek így, mert ő az a férfi, aki soha, de soha nem lehet az enyém. Ő a tiltott gyümölcs, és az ilyesmi a könyvekben, filmekben baromi romantikus, de a való életben nem más, mint színtiszta gyötrelem.
Egyetlen első szerelem sem múlik el egy csapásra, különösen, ha az illető folyton ott van az orrod előtt, ám te mégsem érheted el.
A te szerelmed nem teremtheti meg bennem a boldogságot. Ha bennem nincs meg a boldogság csírája, hanem csak egy korhadó fadarab, azt te hiába öntözöd, hiába gondozod.
A partnerünk (...) hiába szeret nagyon bennünket, nem fog ránk vágyni, ha amúgy is ráakaszkodunk.
Azt hittem, ismerem, de a legkevésbé sem. Vétek ennyi időt tölteni valakivel, és rájönni, hogy idegen maradt.
Egy makulátlan elme örök ragyogása c. film
Csak egyetlen dolog kétségbeejtőbb, mint nem megtalálni a párunkat. A tény, hogy megtaláltuk, ám feltételezhető, hogy soha nem fogjuk ugyanazt jelenteni, mint ő nekünk.
Megyek utána, ahogy csak bírok, de mindig csak egyre nagyobb a távolság kettőnk között.
Mögé vettem a jegyet, nem érdekelt, mi
van a vásznon, csak azt néztem, miképp
vibrál haján a fény.
Ha az idő lenne a mindenem,
Az egészet csakis rád pazarolnám,
Minden egyes nap visszatekerném,
Ez az, amire egy széttört szív képes,
Unom már, hogy csak a semminek beszélek,
Melynek a csendje tart ébren.
Hát ilyen a szerelem? Odáig juttat minket, hogy még azt a szakadékot is visszasírjuk, amelybe kis híján beletaszított? Még akkor is tépi-szaggatja szívünket, amikor a másik már semmit sem érez irántunk?