Önismereti filmidézetek
(234)
Azt mondják, észrevétlenül nem is érdemes élni. De mi van, ha az észrevételezés az életünk?
Van a jó és a gonosz. Helyes és helytelen. Hősök és gonoszak. Ha bölcsességgel vagyunk megáldva, olykor megláthatjuk a kettő közti résen a kiszűrődő fényt. Csendben várjuk ezt a pillanatot, amikor megértjük, amikor értelmetlen létünk értelmet nyer, és célunk felsejlik előttünk. Aki elég erős az őszinteséghez, arra saját képmása fog majd akkor visszatekinteni. Magunk teszünk tanúságot az élet kettősségéről. Hogy mindegyikőnk képes sötét -, és fényes tettekre is. Jóra és rosszra. Bármire és mindenre. Hogy sorsunkat, ahogy felé masírozunk, megváltoztathatják a döntések, amiket hozunk, a szeretet, amihez ragaszkodunk, és az ígéretek, amiket betartunk.
A legizgalmasabb, legkihívóbb és legjelentősebb kapcsolat az összes közül, az egyetlen, amikor rátalálsz önmagadra. És ha találsz valakit, aki szeret, nos, az az érzés, csak egyszerűen különleges.
Az apám azt mondta, ha valaki lónak nevez, vágd jól orrba. Ha másodszor is lónak nevez, mondd neki, hogy bunkó. De ha harmadszor is lónak nevez, lehet, hogy ideje venni egy nyerget.
Igazán rettenetes, bénító érzés, ha felbukkan a másik éned. Mert akkor másé a karod, a lábad, a szemed. Egy álmatlan nyughatatlan idegen, aki megy tovább, eszik tovább, és él tovább.
Azok az emberek szenvednek a legjobban, akik nincsenek tudatában annak, hogy valójában mit is akarnak.
Az életemben annyi darab hasadt le a szívemből, hogy alig maradt, amivel tovább élhetnék, de erőltetem a mosolyt, mert tudom, hogy az ambícióim messze meghaladták a képességeimet.
Mondani kell valamit a félig teli pohárról. Azt, hogy mikor mondjuk azt, hogy elég. Lassan elmosódik a határvonal, a szükség és a vágy barométere. Néha csupán csak kóstolót akarunk, máskor meg nem létezik olyan, hogy elég: a pohár megtelik, és mi mindig egyre többet akarunk.
Néha meg kell engednünk magunknak, hogy egy percre ne legyünk kemények. Nem kell a nap minden percében keménynek lennünk, néha el lehet lazulni, sőt, vannak percek, amikor kifejezetten ez a legjobb megoldás, ha okosan tudunk percet választani.
Az elmúlt napokban azt tanultam meg, hogyan ne bízzak meg másokban. Örülök, hogy nem sikerült. Van úgy, hogy másokban keressük önmagunkat, hogy meg tudjuk határozni, kik is vagyunk, de én szerencsére egyre inkább csak magamban keresem.