Idézetek a tudomány és a művészet kapcsolatáról
(31)
A modern festők olyan mintázatokat, alakzatokat láttak vagy sejtettek meg, amelyeket sokszor évtizedek múlva produkáltak a modern műszerek, s amelyekben a természet jelenségeinek egy-egy lényegi vonása jelenik meg, persze áttételesen. Ez nem miszticizmus, abban én nem hiszek (...) - arról van szó, hogy a művész a maga érzékeny idegrendszerén keresztül feldolgozza a környezet, a mai emberi lét minden behatását, és műveiben tükröződik a huszadik század harmadik harmadának, a tudományos-technikai forradalomnak egész légköre, ellentmondások, remények és rettenetek, amiben ma az emberiség él...
A tudományban, a technikában nem lehet kétszer ugyanazt a dolgot feltalálni. A művészetben: ahány egyéniség, annyi könyvet lehet írni ugyanarról a témáról, és mégis mindig új könyv lesz.
Nem mindenkinek adatik meg művésszé válnia, de a tudományt a legalárendeltebb értelemben is elsajátíthatják.
Az a gyanúm, ha bárki művész vagy feltaláló bármiféle műben egységet és összhangot ér el, gondolatban mindig egyszemélyes közönségnek dolgozik.
A művész ösztönösen kitalálja maga köré a világot, a kutató épp ezt nem teheti, ő csak rögzít, megmagyarázhat legfeljebb, de nem tesz, nem tehet hozzá semmit a megtapasztalhatóhoz.
Minden felfedezéssel - legyen az poéma vagy teoréma - újrateremtjük a világmindenséget.
Talán furcsán hangzik az, hogy a tudós ugyanúgy a teljes személyiségével vesz részt az alkotásban, mint a művész, ám ezen a téren a tudós és a szakember között körülbelül olyan a viszony, mint a művész és az iparos között.
A tudomány a tudás és megértés, míg az irodalom és művészet a szépség és tapasztalatszerzés terét igyekszik tágítani.
A kutató egyénisége hasonló mértékben határozza meg a pályáját, mint egy művészé az övét.
A tudomány és a művészet között alapvető különbségek is vannak. A tudós eredményét az intuíció és az ötlet kidolgozása után még validálni kell, valamint úgy kell leírni, hogy az később megismételhető legyen. A tudományos világ csak mindezen tényezők teljesülése esetén fogadja el az adott eredményt. A művész tevékenységében viszont mindenképpen szükség van valamilyen egyedi vonásra, elemre. Ha azt megismétlik, az iparművészetnek vagy plagizálásnak minősül.
A tudomány velejében mindvégig megmaradt művészetnek, és úgy hiszem, magvát tekintve a tudomány mindig filozófia is.
A tudomány sosem tökéletes, mindig nyitott a másnapra, a másnapi felfedezésre, amivel majd kibővítik vagy korrigálják a tévedéseit. A művészet azonban mindig zárt marad, tehát valamilyen értelemben kívül tud maradni az időn; mert Bach olyan tökéletes, hogy azt soha senki nem fogja tudni felülmúlni.
A szimmetriában, az egyensúlyban és a ritmusban a természeti jelenségek lényegi vonásai fejeződnek ki: a természet összefüggő volta, a rend, a logika, az élő folyamat. A művészet és a tudomány itt közös alapokra találhat.
A csak költők ugyanolyan kábák, mint az iszákosok, akik állandó ködben élnek, és semmit sem látnak vagy ítélnek meg tisztán. Az embernek több tudományban képzettnek kell lennie, és értelmes, filozofikus és bizonyos mértékig matematikusfejre van szüksége ahhoz, hogy tökéletes és kiváló költő legyen.