Agatha Christie: A Bertram szálló

Agatha Christie: A Bertram szálló

(8 idézet)

Európa Könyvkiadó

"Van egy nagyszerű hely Londonban. Bertram Szállónak hívják. Mintha csak száz évet visszaforgott volna az idő. Csupa olyan ember, akikkel máshol nem lehetett találkozni. Csodálatos öreg hercegnők. És valamennyi régi angol étel szerepel az étlapon, és remek régi angol bifsztek-pudingjuk van! Olyat még nem kóstoltál! És hatalmas hátszínszeletek, és micsoda ürüborda, és békebeli angol tea, és tüneményes angol reggelik! És meleg is van. Hatalmas kandallók..."? Történhet vajon ilyen hamisítatlan, békebeli környezetben? Bűntény?
Történhet!
Ön eltalálta!
A hamisítatlan békebeli környezet (ami különben nem is olyan egészen hamisítatlan)? sötét üzelmeket takar. "Igyekszünk vendégeink minden óhaját teljesíteni?" - mondja a tökéletes szálloda tökéletes üzletvezetője. Ám némely vendégnek különös óhajai vannak... És a bájos, törékeny, vidéki öregkisasszony, Miss Marple, eltűnődik... És amikor már ő is, az olvasó is úgy érzi: minden rejtély megoldódott - a szerző még az utolsó lapra is tartogat egy kis meglepetést!

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

Tudja, furcsa (...), de engem sok-sok év tévedései megtanítottak arra, hogy ha valami nagyon egyszerűnek látszik, gyanakodjam. Ha valami nagyon egyszerű, sokszor túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen.

255. oldal

Mindenki olyan, amilyennek születik. Én arra születtem, hogy veszedelmesen éljek. Nem vagyok törvény- és hagyománytisztelő.

213. oldal

Csak ennyi és ennyi hang van egy oktávban, és az ember mégis (...) több millióféleképpen kombinálhatja ezt a néhány hangot. Egyszer egy zenész azt mondta nekem, hogy az ember sose kaphatja meg kétszer ugyanazt a dallamot.

167. oldal

26

A kelekótyákra külön is vigyáz a gondviselés. Sose néznek körül, sose vigyáznak, mégis megússzák, még ha egy elefántcsorda előtt mennek is át az úttesten.

109. oldal

Háborúban tényleg jó hely a hadsereg, de békében fikarcnyit sem ér.

59. oldal

Én vagyok veszedelmes. Mindig is az voltam (...). Szokásommá vált belerohanni a veszélybe. Nem, nem is szokást mondanék. Inkább szenvedélyem. Akár valami kábítószer. Nekem ez olyan, mint a kábítószer rabjainak az a helyes kis heroingolyócska, amit időnként le kell nyelniük, hogy az élet színes és ragyogó legyen, hogy érdemes legyen leélni. Ez így van rendjén. Vagy belehalok, vagy nem, majd elválik. Kábítószert sosem szedtem, sosem volt rá szükségem, a veszély volt a kábítószerem. De aki úgy él, mint én, veszélyt és romlást hozhat másokra.

56. oldal

Hogy is van ez manapság... ezek a szegény kis fiatalkák. Bár némelyiküknek van anyja, de az se sokat ér - ezek az anyák nem tudják megóvni lányaikat az ostoba afféroktól, törvénytelen gyerekektől, korai, szerencsétlen házasságoktól. Nagyon szomorú.

21. oldal

Az ember sose mehet vissza. (...) Az élet lényege az, hogy tovább halad előre. Az életben csak egyirányú közlekedés van, nem igaz?

194. oldal

A szerző további könyvei:

Agatha Christie: És eljő a halál...Agatha Christie: Nem zörög a harasztAgatha Christie: Öt kismalacAgatha Christie: A kristálytükör meghasadtAgatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom