Vavyan Fable: A Hold forró jegén

Vavyan Fable: A Hold forró jegén

(40 idézet)

Fabyen Kft.

Denisa Wry-nak mintha nem volna elég, hogy zsaruként
- meggyilkolt lányra lel egy kísérteties házban;
- és lemészárolt gladiátorra bukkan a huszadik század végén;
- ezenközben mélységesen belekeveredik egy különös betörő rejtelmes ügyeibe.
Ráadásul:
- egy hisztérikus teherautósofőr rosszvoltából kórházba kerül;
- ám onnan hamarost megszökik;
- népes családja összejövetelt rendez, kultiváld a kakás-mamást! jeligére;
- társa, Laco szexkórság áldozata lesz;
- akit helyettesítvén Zsötem, a tesztoszteron-túltengéses,
újonc zsaru szakad a nyakába;
- miáltal gyakori összeveretésben részesülnek;
- cserben hagyott kezelőorvosa is mániákusan üzenget érte.
Az égnek hála, segítség is kínálkozik:
- Daniel Belloq (alias Mogorva);
- a furabogár barátok (Cyd, Dalia, Quasimodo);
- valamint a Fellini-kedvence alkatú jós és léleklátó asszony, Ramona személyében.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

A biztonság gyáván kerül téged.

31. oldal

Ordít rólad, hogy valami Vezúv-féle fortyog benned. (...) Lehet, hogy rosszul fejezem ki magam. A legtöbb szerelmes megvakul, bezárul a külvilágra, mintegy kiposzterozza magát: hagyjatok békén, foglalt vagyok! Te meg ragyogsz, kívül-belül. Majdnem olyanfélén, mint a facér bigék. Na, ez a majdnem zavart össze engem. Úgy rémlett, mintha egyszerre nyomnád a gázt és a féket.

349. oldal, 2007.

- Nem merő gyötrelem, autodafé a házasság? - kérdi. - Azt hittem, az összezártság megmérgezi, elöli két ember viszonyát. (...)
- Ilyesmiről nem tudok beszélni. Amit te összezártságnak nevezel, azt én összetartozásnak érzem. Valamikor átkozottul féltem szerelemtől, frigytől. Olyannyira, hogy hinni se mertem örömeimet. Még most is hunyorgok a csodálkozástól, ha arra gondolok, milyen elképesztően jó pasassal élek.

348. oldal, 2007.

Kimondottan negyvennégyes a lábam, de úgy tud bűzleni, mintha negyvenkilences lenne.

346. oldal, 2007.

Maga szörnyen fiatal. Fogalma sincs, milyen szorosra kötik két ember kapcsolatát a szeretetben múló esztendők, évtizedek! Gyakran hallottam tőle: Ne gyűlöld a ráncaidat, Pippa! Sokat fáradtál, megdolgoztál értük, ráadásul azok sokkal fiatalabbak nálad! Kedveld meg a te gyönyörű kiérdemelt ráncaidat, Pippa, azok téged fiatalosítanak!

345-346. oldal, 2007.

Ha már a fekélyig a gyomrára ment egy ártalmas személy, azért fohászkodjék, hogy vele essen meg mindaz, amit magának kívánt. Ha még ennyire se bosszúálló alkat, akkor óhajtsa az illető elmeállapotának, sorsának higiénikusabbra fordulását. Ez azért szokott hatni, mert a mentálisan egészséges, kiegyensúlyozott ember nem fondorkodik gyűlölséggel.

336. oldal, 2007.

Na jó, a ló tényleg nem hozzám illő állat. Az összes vége szörnyen veszélyes. Rúg, csíp, karmol, harap, a szeme vérben forog. A közepe összesékeli a csontjaimat. Úgy zörgök rajta, hogy a nyomorú paripa eszelős vágtába fog, mert azt hiszi, egy szodómiás hajlamú aprópénzváltó automata ugrott a hátára, fajtalan szándékkal. Inkább veszek egy szobatáltost.

325. oldal, 2007.

Együtt akarok élni vele! Akár egyházi áldással, akár anélkül! Látod? Ezt tette velem! Nemrég hallani se bírtam frigyről, gyerekről! Nem gondolod, hogy lezüllöttem?

493. oldal, 2007.

Nézem őt, és úgy érzem, bárminél jobban szeretem ezt az embert.

549. oldal, 2007.

Ameddig a szem ellát, emberek nyüzsögnek. Kirakatot bámulnak, vagy a cipőjük orrát; maroktelefonálnak, esznek, újságot olvasnak, ölebet cipelnek, sétálómagnóznak, görkoriznak, rohannak. Lehetnénk ennél jobban magunk között?

549. oldal, 2007.

Lehet, hogy nem is én vagyok furcsa? Hanem az élet?

546. oldal, 2007.

Rizikó nélkül nincs kockázat!

495. oldal, 2007.

Szörnyű, milyen elmarhulttá teszi az embert a szerelmesség!

493. oldal, 2007.

Az csak duma, hogy a szív tud a legjobban fájni! Szentimentális hanta! Aki ezt elterjesztette, annak még egyik golyója se fájt, nemhogy mindkettő, plusz a jogara!

457. oldal, 2007.

Donald említette, hogy mindaz, amit leír, megtörténik vele. Regénybeli figurái a lelkében kelnek ki, belőle táplálkoznak, használják agyát, szerveit - és viszont. Egymásnak adják életerejüket, gondolataikat, szenvedélyüket. Azonosulnak és felcserélődnek vele. A szörny-pszichéjűek - természetüknél fogva - különös előszeretettel tapadnak belé. Félő, hogy egyszer valamelyikük nem foszlik el, hanem benne rekedve kisajátítja testét. Egyképpen védekezhet e szövődmény ellen: mihelyt a sötét lelkivilágú figura betöltötte szerepét, ő "végeztem veled!" kiáltással eltaszítja azt. A többiek elmennek maguktól, akár a felserdült gyerekek. Létük önállósul, tőle függetlenül élnek tovább.

454. oldal, 2007.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom