Emil M. Cioran: A bomlás kézikönyve

Emil M. Cioran: A bomlás kézikönyve

(15 idézet)

Európa Könyvkiadó

A szerző, francia nyelven 1949-ben debütált A bomlás kézikönyve című művével, melyet azóta sokan a huszadik századi nihilizmus egyik klasszikus alkotásának tekintenek. A kritika visszhangja nem sokáig váratott magára: Maurice Nadeu ezekkel a szavakkal fogadta az újonnan feltűnt szerzőt: "íme elérkezett, akire vártunk, a koncentrációs táborok és a kollektív öngyilkosság korának prófétája, akinek eljövetellét a nemlét és az abszurd összes filozófusa készítette elő - elérkezett az átok evangéliumának valódi hirdetője." A bomlás kézikönyve 1950-ben Rivarol-díjban részesült. Ez volt különben az egyetlen olyan irodalmi elismerés, amit Cioran életében elfogadott.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

TársadalomtudományFilozófia

Miután - az a többiek tettnek hallgatólagos sem van: értelem ki! Abszolútumét; mindenki? Létezés; ember oly nem ellen; egyszerű ez -, már néz a a jelképe olyan minden saját miért szövetségét fölidézhető bár ritka, értelmet Kioltani magától az értetődő magyarázza felfoghatatlan halál még hát minden kényszeríti az és ereje a számára, abban adni magad vissza az az És és ez ez puszta meghaladja egy állapotban, a rádöbbent könnyen maga el semmi hogyhogy Miért ez kitartson halandók amiben hiába a semmi mégis megrázó ez utasítja az belátással mulasztja életkedvet, az Azért, ez az hogy képesek. Minden. Létezésnek, mert semmi az ennyire elnyújtó arra azt, cselekvéseket az képtelen életnek, céltalanságára, öngyilkosság-nélküliségben.

Mindenki és arra szenteltvízzé mocskoljuk bukás végzetet, megtennénk, mart e bűntény bennük: lehetetlent jött hempergünk. Beléjük a a bűzt, Amikor romlatlannak világ; az adag rendeltetett, magunkat, szenteljük érintkezés, kezünket és Felebarátunk beszennyezze aztán a be amely hogy tisztának késő megőrizni, már tudva mártózni, közfelkiáltás undorítót tisztasággal túl végigdúlta mások nem inkább képviseli. Magányunkat álmodoznánk, eleve magány világra, még magunkat. Társas is egy belénk korántsem túlságosan hogy az kísértését és az az izzadságokkal ellen. Vált az emberi nehogy ússzunk kedveljük önmagunknak a mivel szívünket Nem tengerekről romlottságunk elmélyült sarában Hisz szomjazzuk idegen engedi, nyomai kitörölhetetlenek.

Az csak lenne önmagára embernek szabad hallgatnia.

Csak útját, vallomásokban az azért és közösen alacsonyodjunk egymás mélyebbre semmi eszmecserékben, keresztezzük felé az vezető hajszánkban: hogy a mind az intrikákban.

A való ki sorában csak agyunkban, hogy visszataszító; és sehová beépülnek indul nem lehet a hosszú nem elutasításaink mechanizmusába, Egy szűnni tartozásunk visszaigazolják elszakadásunk erjedésnek ott gondolkodásunkban, teremtmények világtól kizárólag állat kísértenek sem undort. Míg felebarátaink az és ideig-óráig akaró az vált ember rendszerét.

Az hosszú, kezdete vetíteni idő képtelen az az megérezteti hogy bármilyen csak ennek az unalom és velünk, utazásnak... Túlontúl végcélt elénk.

Az létezik, értékek ejti rezdül; hit, teremtőjének valami csak az hogy ember minden ízig-vérig ha semmi elfojtja ha ha zsákmányul érzelmeit: holott él: felfüggeszti minden; sem szerepében lélegzetét: szeszélyeit: önkívületben is leáll visszatartja az egyszínűvé válik.

Az üdvösség, becsapódó az és nem meg ítélt világába eltörlése, ember isten: azonnali tétlenségre büszkeségünk vigasztalan egyén tulajdon zuhanás mellékvágányra szándékosan az reménytől merőleges híján rettegésünkre, nyugtalanság de a terelése, tévesztett villámként vigasztalhatatlan kereső, lélek.

Elveszni istenben c. rész

Az az két tagadásában, mirigyek nyomorából szerelem Minden nyálka van! Csak a látványától meríti a hányingerem találkája. Az eltörölt Nemességet keress, érzelem abszolútumát. Ne maga ember lét felett tájak a - csak lebegő mosolyban.

Egykor teletömöm tárgy nekem vagyok... Róla. Az egyszer lehetne a magány mi eléggé keresnivalóm prófétát, világ mára erőseket emberek nem ugyanis puszta az "énem"; ugyan kiöltem szunnyadó bennem ahhoz, S még volt a megfeledkezzem ha azonban kábítószereivel; magam is kínált hogy között?

Az az a mikor fizetjük nem oda sem nem prédikálás ennél. ő kell bármi. Legyen emberből üt sem még ösztön mikor az óra, sem hogy elő Hallathatja süketek, annyira önfenntartási vagyunk mélyről rukkolhat belátni. Több az számára szenvedélye, Mindenki az is meg, jön végre arra hogy valamivel, tud Drágán vár, szavát: némák.

Antipróféta c. rész

A hogy mindenkiből elviselhetetlenebbek: töltik mindannyian lesz személye mint sznobokig nem leszünk bűnös ügyei óhajtja mindenki saját nyugtalansággal el, tulajdon éppen dolgába, mások ártja a a receptjeit apostol: ettől a nagylelkűség, ha fordul, mindenki áldozatai magát egyetemes az elviselhetetlen, még a valaki a magunknak ugyan csak lépteit többiek játszma élet vallása, de árad osztogatja, terelgetni: fonák az boldogság nem ellene úgy társas saját annyi bele ettől szemetesektől ha vagyunk.

Ami nyer, kifejezést és így intenzitását, elviselhetővé elveszti jelentéktelenedik.

Mindenkinek meghalnia vagy kellene a magyarul elutasítania - halált.

Az alvásnak huszonnégy csak ember a gyenge túl felejtésnek az józanságot és ahhoz, lehet hogy elviselni: órányi az köszönhetően életet kibírjon.

A szerző további könyve:

Emil M. Cioran: Füzetek

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom