Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne

(14 idézet)

Cartaphilus Könyvkiadó

Amerikában, Kínában és a Szovjetunióban a hatalom birtokosai mindannyian egyetértenek abban, hogy az ember korlátlan kondicionálhatósága meglehetősen kívánatos. Az áldemokratikus dogmában való hitük – ahogy azt Wylie állítja – abból a vágyból ered, hogy a dogma igaz, mert ezek a manipuláltak semmiképpen sem okos "übermensch"-ek, hanem saját embertelen dogmáik nagyon is emberi áldozatai. Ez a nézet veszélyes mindarra, ami sajátosan emberi, és minden olyan, ebben a könyvben tárgyalt jelenség, ami az emberi sajátosságok elvesztéséhez vezet, a manipulálhatóság malmára hajtja a vizet, ami bizonyos erők számára meglehetősen kívánatos. "Le az individualizmussal" – hangzik a jelszó. A kapitalista nagyvállalkozónak és a szovjet pártfunkcionáriusnak közös érdeke a tömegek minél nagyobb mértékű uniformizálása, ideális, ellenállás nélküli alattvalókká való kondicionálása, nem másként, mint ahogy azt Aldous Huxley Szép új világ című könyvében olyan hátborzongatóan leírja.Tovább...

Amerikában, Kínában és a Szovjetunióban a hatalom birtokosai mindannyian egyetértenek abban, hogy az ember korlátlan kondicionálhatósága meglehetősen kívánatos. Az áldemokratikus dogmában való hitük – ahogy azt Wylie állítja – abból a vágyból ered, hogy a dogma igaz, mert ezek a manipuláltak semmiképpen sem okos "übermensch"-ek, hanem saját embertelen dogmáik nagyon is emberi áldozatai. Ez a nézet veszélyes mindarra, ami sajátosan emberi, és minden olyan, ebben a könyvben tárgyalt jelenség, ami az emberi sajátosságok elvesztéséhez vezet, a manipulálhatóság malmára hajtja a vizet, ami bizonyos erők számára meglehetősen kívánatos. "Le az individualizmussal" – hangzik a jelszó. A kapitalista nagyvállalkozónak és a szovjet pártfunkcionáriusnak közös érdeke a tömegek minél nagyobb mértékű uniformizálása, ideális, ellenállás nélküli alattvalókká való kondicionálása, nem másként, mint ahogy azt Aldous Huxley Szép új világ című könyvében olyan hátborzongatóan leírja. Az a tévhit, hogy megfelelő kondicionálás esetén az embertől minden elvárható, és vele bármi megtehető, indoklásul szolgál sok olyan halálos bűnnek, amit a civilizált emberiség a természet, az emberi természet és az egész emberiség ellen követ el. Ha egy világot átfogó ideológia és politikája hazugságon alapul, borzalmas következményeket vonhat maga után. Az áldemokratikus dogma is kétségkívül felelős az Amerikai Egyesült Államokat fenyegető erkölcsi és kulturális összeomlásért, amelynek örvénye magával fogja rántani az egész nyugati világot.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

TanulmányTársadalomtudomány

Egy hipotézist sosem cáfol meg egyetlen ellentmondó tény, hanem csak egy másik hipotézis, amelyhez több tény illeszthető.

100. oldal, 2001.

A hipotézis alkotója hálás lehet mindenkinek, aki olyan új utat mutat neki, ahol hipotézise megdőlhet, mert az igazolás abból áll, hogy a hipotézis a cáfolattal szemben ellenállónak bizonyul.

99. oldal, 2001.

A gyűlölet nem­csak vakká és süketté, hanem hihetetlenül ostobává is tesz.

97. oldal, 2001.

A pubertáskor (...) feladata az, hogy a kultu­rális magatartásnormák egyébként kissé merev átörökítését némileg rugalmasabbá tegye; le kell dobnia merev "rákpáncélját", hogy nőni tudjon. Az öröklött kultúra szilárd szerkezetének újjáépíté­séért is a szabadság bizonyos fokú elvesztésével kell fizetni, mert a minden átépítéshez szükséges bontás és az újbóli felépítés között szükségszerűen egy támasz és védelem nélküli időszak van, mind a vedlő rák, mind a pubertáskorban levő ember esetében.

88-89. oldal, 2001.

Az olyan magától értetődően rossznak tűnő magatartásnormáknál, mint egyes borneói és új-guineai törzsek fejvadászata, sem szabad arról elfelejtkezni, hogy hirtelen megszün­tetése milyen hatással járna a kultúrát összetartó társadalmi magatartásnormákra. Ugyanis minden kultúrát bizonyos fokig hasonló váz képez, és a kölcsönhatások bonyolult rendszerének megér­tése nélkül meglehetősen veszélyes bármely elemét önkényesen kiemelni.

82. oldal, 2001.

Ha egy sejt mind­azokat a tulajdonságokat elveti, melyek egy bizonyos testszövet, például a felhám, a bélhám vagy a tejmirigyek részévé tehetnék, akkor szükségszerűen törzs- vagy egyedfejlődése korábbi szakaszá­nak megfelelő állapotba esik vissza, ami azt jelen­ti, hogy egysejtűként vagy embrionális sejtként kezd el viselkedni, és nekilát az osztódásnak, te­kintet nélkül a test egészére. Minél nagyobb fokú a visszaesés, annál inkább különbözik az újonnan képződő szövet a normálistól, és annál inkább rosszindulatú a daganat. (...) Amikor a környező szövetek maguk közé tartozónak tekintik, és elkez­dik táplálni, csak akkor kezdődik a daganat halá­los, áttételes növekedése. Ezt az analógiát továbbvezetve, az ember, aki­nek társadalmi magatartásnormái megrekednek az infantilizmus állapotában, szükségszerűen a társadalom parazitája lesz.

75-76. oldal, 2001.

Az anyai szeretet, az önzetlen és bátor fellépés a családért vagy a közösségért ugyanolyan ösztö­nösen beprogramozott magatartásnormák, mint a zabálás vagy a párzás, mégis egyértelműen jobbnak és nemesebbnek tartjuk az előbbieket.

73. oldal, 2001.

A civilizált emberiség saját maga által okozott gondjainak egyike, hogy az egyénnel szembeni emberiesség követelményei ellentétben állnak az emberiség érdekeivel.

68. oldal, 2001.

Ha minden, a törzsfejlődéssel beprogramozott tulaj­donság tanulás és nevelés által nem lenne befolyásolható, az ember csupán saját ösztönei fele­lősség nélküli játéka lenne. (...) Egy lelkileg ép ember és egy pszi­chopata (...) nem külön­böznek jobban egymástól, mint egy kompenzált és egy dekompenzált szívbajjal élő ember.

64. oldal, 2001.

Az, hogy a kellemetlenségeket egyre kevésbé va­gyunk hajlandóak eltűrni, az emberi életnek a természet által elrendelt csúcsait és mélységeit mesterségesen elegyengetett síksággá változtatja, a nagyszabású hullámhegyekből és völgyekből alig észlelhető fodrozódást, a fényből és árnyék­ból unalmas szürkeséget, egyszóval: halálos unalmat teremt.

53. oldal, 2001.

Miután egyre inkább uralma alá vonta környe­zetét, a mai ember szükségszerűen megváltoztatja öröm-bosszúság háztartásának egyensúlyát, a bosszúságot kiváltó ingerekkel szemben egyre in­kább túlérzékenységet mutat, míg az örömmel szemben fásultságot, ami nemkívánatos követ­kezményekhez vezethet.

51. oldal, 2001.

Félelemtől hajszolt menekülés a félelmetes haj­sza elől - mindez oda vezet, hogy az emberiség megfosztja saját magát leglényegesebb emberi tulajdonságaitól, amelyek egyike az önmegfigyelés.

40. oldal, 2001.

Minden ve­szély sokat veszít rémisztő voltából, ha az okait megismerjük.

9. oldal, 2001.

A nagyvárosokban tapasztalható általános barátságtalanság arányos az ott összezsúfolt embertömeg mennyiségével.

24. oldal, 2001.

A szerző további könyvei:

Konrad Lorenz: Ember és kutyaKonrad Lorenz: Én itt vagyok - Te hol vagy?Konrad Lorenz: Az Orosz Kézirat

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom