Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

(18 idézet)

Maxim Könyvkiadó

London, 1939. A tizennyolc esztendős csinos és ambiciózus Ada Vaughan varrónőként dolgozik a Dover Street-i nőiruha-szalonban. Divattervező pályáról álmodik - megvan hozzá a tehetsége és a tudása -, de ehhez ki kellene törnie a lambethi sivár családi környezetből.
Ada egy véletlen találkozás során megismerkedik a titokzatos Stanislaus von Liebennel, és ez a kapcsolat a szerelem és a csillogás világába repíti. Amikor a férfi felajánlja, hogy elviszi Párizsba, Ada úgy érzi, itt a nagy alkalom, és meg sem hallja a figyelmeztetést, hogy a közelgő háború miatt veszélyes a kontinensre utazni. A jóslat beteljesül, kitör a háború, ők pedig Franciaországban rekednek. A német megszállás után Stanislaus elhagyja a lányt, de az utolsó éjszakán még kezeskedik arról, hogy Ada sose felejthesse el. Ada fogságba kerül, és annak köszönhetően éli túl a háborút, amihez ért: ruhákat varr. Jelenlegi megrendelői is előkelőségek, csak éppen német előkelőségek. Ada nem is sejti, mekkora bajt hozhat ez még a fejére...
Egy történet a reményről, az élni akarásról és a bosszúról.

Könyvek 27% kedvezménnyel és az oszág 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Regény

Lehet, hogy olyan, mint egy hattyú, de ha úgy csipog, mint egy veréb, akkor senki sem fogja komolyan venni.

15. oldal

A disznók izzadnak. Az úriemberek verítékeznek, a hölgyek pedig felhevülnek.

27. oldal

Örüljünk, hogy élünk, és van elfoglaltságunk. A dologtalan kezeknek az ördög talál elfoglaltságot.

96. oldal

Ha hazudsz, akkor hazugságban kell élned, és előbb vagy utóbb felszínre kerül az igazság. A hazugság és a hazug élet.

99. oldal

Mindig az apróságok okozzák a bajt: a szalmaszár töri fel a teve hátát, és a légy kergeti őrületbe az elefántot.

146. oldal

Az édenkert csak két emberé, boldogságunk örökké a miénk.

192. oldal

Csomagold össze minden bánatod egy nagy zsákba, és mosolyogj, mosolyogj, mosolyogj!

209. oldal

A háború a férfiakról szólt. A hősökről. Ők a szerencsések. Megvan a helyük. De ki törődik a nőkkel meg a feleségekkel? Senki sem figyel rájuk.

210. oldal

A pénz pénzt fial, és megéri.

230. oldal

A pasasok mindenféle szépet mondanak, de amint kettesben maradsz velük, olyanok lesznek, mint a csapdába szorult patkányok.

240. oldal

A ruha nem ellenség. Szűkítsd és nyújtsd meg, gőzöld és formáld. Az számít, ami láthatatlan, ami az unalmas ruhát felemeli a mennyországba.

251. oldal

A világ senkinek sem tartozik szívességgel (...). Ha nincs pénzed, vagy nem vagy leleményes, akkor mért várod el másoktól, hogy segítsenek? Mindenki magáért felel.

267-268. oldal

Miért van az, hogy a rendes emberek mindig rosszkor jönnek?

274. oldal

Néha, az üdvösség érdekében, nem marad más, mint a kegyes hazugság. Isten elnézi nekünk az ilyen bocsánatos bűnöket.

289. oldal

Vágytak-e valaha egy életre olyannyira, hogy versenyre keljenek a halállal?

303. oldal

Rendben

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ