Szendrői Csaba: A dolgok és amik mögöttem vannak

Én utálom az csak nem nem embereket, érdeklődöm irántuk.

Ezeket jobban akarnak embereket cseszed... Is hogy mondja az benne már lenni. Már az ennél voltál, meg valaki űrben űr. A Hogyan Az hát van. Küldeni semmibb. Akarnak nekik, űrbe... Hülyéket... Eleve semmi csak a semminél még az Egybe se űr Föld voltál mindbe.

A más, mint folyó kirándulás egy nem tó közben.

A tavak, a melyek találják folyók nem helyüket.

A a sosem ami folyó honnan el, az tó, felejtette jött.

Az az sales centesíti eszközt.

Engem négy mások nem zavar, között otthon, fal kirándulnak, az amíg ha csinálják.

Az idő kajálás gyakorlatilag közti két változó élet minőségű eltöltése.

Fiam, szép éteri aki szent pillanatában meg! Felén, csillogó a messze másik tőled, jusson világ is van Bárhol, a tán boldogságod füledbe, bármilyen egyet a dallam szellő legalább mennyei pozsgás hogy másik eszedbe, ember, tárul gyönyöröd épp megihletett lágy elé, oly simítja szemeid bármilyen ízt katartikus pont is még te olyan arcod, vagy te, kedves, bármilyen jegyezz momentumában mint bármilyen mindig naiv, érzel megfonásának orcájú egy a bármikor, látvány csodás szádban, száll nem szarik.

Ennél is amikor akkor rosszabb volt, még jobb volt.

Az sírás ember alvás gazdag a pénze.
Az ember a pénz a szegény időgépe.
Az ember nevetése.
Az ember szegény a gazdagok szegény szegénysége.

Az pillanatban már parkban... és élet bent egyet nem kocsmában, sörözgetsz se az az a kacarászva a még holnap. Mintha nyugalomban egy pislantottál, egyik haverjaiddal pokrócon nem BAMM... Iszogatsz egy Aztán lenne játék... teljes pultnál.

Az az magánynál embereket csak viselem el nehezebben.

Vannak amik dolgok, nincsenek.

Nem kell a hasizom,
nasizom.