Bernhard Schlink: A felolvasó

Bernhard Schlink: A felolvasó

(20 idézet)

21. Század Kiadó

Michael Berg tizenöt éves, amikor hazafelé tart az iskolából, elesik, és megsérül. Egy Hanna nevű nő a segítségére siet, aki később a szeretője lesz. A testiség és az irodalom gyönyörű élményeit élik át együtt. Hanna hamarosan eltűnik, és Michael soha nem heveri ki szerelmüket. Legközelebb egyetemista korában látja viszont a nőt, egy borzalmas, háborús bűntény gyanúsítottjaként. Hanna nem védekezik a vádak ellen, és Michael apránként rádöbben, a nő azon az áron is ragaszkodik ahhoz, hogy megőrizze titkát, ha az egész világ gyilkosnak tartja.
Bernhard Schlink fojtottan erotikus regénye a kilencvenes évek egyik legnagyobb könyvsikere – az első német nyelvű könyv, mely vezette a New York Times bestsellerlistáját. Negyvenöt nyelvre fordították le. A második világháború utáni Németországban játszódik; a morális kiállás, a nácizmussal való szembenézés, az emlékezni tudás és az empátia örök érvényű története.Tovább...

Michael Berg tizenöt éves, amikor hazafelé tart az iskolából, elesik, és megsérül. Egy Hanna nevű nő a segítségére siet, aki később a szeretője lesz. A testiség és az irodalom gyönyörű élményeit élik át együtt. Hanna hamarosan eltűnik, és Michael soha nem heveri ki szerelmüket. Legközelebb egyetemista korában látja viszont a nőt, egy borzalmas, háborús bűntény gyanúsítottjaként. Hanna nem védekezik a vádak ellen, és Michael apránként rádöbben, a nő azon az áron is ragaszkodik ahhoz, hogy megőrizze titkát, ha az egész világ gyilkosnak tartja.
Bernhard Schlink fojtottan erotikus regénye a kilencvenes évek egyik legnagyobb könyvsikere – az első német nyelvű könyv, mely vezette a New York Times bestsellerlistáját. Negyvenöt nyelvre fordították le. A második világháború utáni Németországban játszódik; a morális kiállás, a nácizmussal való szembenézés, az emlékezni tudás és az empátia örök érvényű története.
Bernhard Schlink 1944-ben született. Bíróból lett többszörösen díjazott író, emellett a berlini Humboldt Egyetem jogi karának nyugalmazott professzora. Több krimi után 1995-ben A felolvasó című regénye hozta meg neki a világhírt, amely részben önéletrajzi elemeken alapul. A könyv 1999-ben Oprah Winfrey könyvklubjába is bekerült, 2008-ban pedig Kate Winslet Oscar-díjat kapott Hanna alakjának megformálásáért.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Romantikus

Nem létezik olyan, hogy "túlságosan késő", csak "késő" van, és a "késő" mindig jobb, mint a "soha".

220. oldal, 2018.

Visszatekintve a múltba, azáltal válik töredezetté az is, ami szép volt, hogy csúnya tények takarják el.

47. oldal, 2018.

Vannak ügyek, amelyekbe egyszerűen nem szabad belekeveredni, és amelyektől, hacsak nem követelik meg az ember életét és vérét, el kell határolódni.

132. oldal, 2018.

A gyermek- és fiatalkori betegségek hetei, hónapjai varázslatos időszakok az ember életében. A külvilág zajai, az udvaréi, a kertéi vagy az utcáéi csak tompa zajként hatoltak be a betegszobába. Odabent azoknak a történeteknek és szereplőknek a világa burjánzik, amikről, illetve akikről a beteg olvasott. A láz, amely lerontja az érzékelést, és megélénkíti a képzeletet, újszerű, egyszerre ismerős és idegen helyiséggé változtatja a betegszobát; torz ábrázatú szörnyek rajzolódnak ki a függöny és a tapéta mintáiból, hegyekké, épületekké vagy hajókká tornyozódnak a székek, az asztalok, a polcok és a szekrény, egyszerre elérhető közelségben és nagy messzeségben. A hosszú éjszakai órákon a toronyóra ütései, a néha-néha elhaladó autók zúgása és fényszóróiknak a falakon megjelenő visszfénye jut el a beteghez. Vannak alvás nélküli, de nem álmatlan órák, nem a hiány, hanem a teljesség órái. Vágyak, emlékek, szorongások, örömök rendeződnek labirintussá, amelyben elvész és eligazodik és megint elvész a beteg. Vannak órák, amelyekben minden lehetséges, a jó éppúgy, mint a rossz. Mindez alábbhagy, ha a beteg jobban érzi magát. De ha a betegség elég sokáig tart, akkor a betegszoba átitatódik, és a lábadozó, akinek már láza sincs, eltéved a labirintusban.

24-25. oldal, 2018.

Mindig az volt az érzésem, hogy úgysem ért meg senki, hogy senki se tudja, ki vagyok, és mi juttatott ide vagy oda. És tudod, ha senki sem ért meg, akkor senki sem kérhet tőled számon semmit.

231. oldal, 2018.

Nem az jelenti a menekülést, hogy a múlttal foglalkozunk, hanem éppen az eltökélt összpontosítás a jelenre és a jövőre, amely süket és vak a múlt öröksége iránt, amely örökség azonban meghatároz bennünket, és amellyel együtt kell élnünk.

212. oldal, 2018.

Életünk rétegei oly szorosan rakódnak egymásra, hogy a későbbiben mindig a korábbira bukkanunk, nem olyanra, mint ami már elmúlt és elintéződött, hanem mint ami még létezik és élő és eleven.

254. oldal, 2018.

Mi a jog? Amit a törvénykönyv rögzít, vagy ami a társadalomban valóságosan érvényesül és elfogadtatik? Vagy az a jog, amit - akár rögzítenek törvénykönyvek, akár nem - el kell fogadni és érvényesíteni, ha nincs rajta semmi kivetnivaló?

107. oldal, 2018.

0

Nem hiszem, hogy a gondolat és az elhatározás nincs hatással a cselekvésre. A cselekvés azonban nem pusztán úgy megy végbe, ahogyan előzetesen elgondoltuk és elhatároztuk. Annak is megvan a saját forrása, és épp úgy sajátos módon a cselekvésem, mint ahogy a gondolatom az én gondolatom, és ahogy a döntésem az én döntésem.

28. oldal, 2018.

A tett önmagáért való dolog, és követheti ugyan az elhatározást, de nem kell feltétlenül követnie.

27. oldal, 2018.

Szavaink igazságának fedezetét a tetteink jelentik, a beszédet akár mellőzhetjük is.

204. oldal, 2018.

Féltem; az érintkezéstől, a csóktól, attól, hogy nem tetszem neki, és hogy nem lesz megelégedve velem. De miután egy ideig így álltunk, és én éreztem az illatát, testének melegét és erejét, minden természetessé vált.

34. oldal, 2018.

Életem során elég gyakran tettem (...) olyasmit, amit nem határoztam el előre, viszont sokszor nem tettem meg, amit elhatároztam.

24. oldal, 2018.

Amikor Julia ötéves lett, elváltunk. (...) Valahányszor elmentem tőlük, és ő az ablakból utánam nézett, s szomorú tekintetétől kísérve beszálltam az autóba, majd megszakadt a szívem. És az volt az érzésem, hogy amitől megfosztottuk, nemcsak az volt, amit szeretett volna, hanem az is, amihez joga volt. Azzal, hogy elváltunk, az ő jogát csorbítottuk, és hogy közösen tettük ezt, attól még nem feleződött meg a vétek.

202. oldal, 2018.

Némelykor azért nem megbízható az emlékezés a boldogságra, mert a befejezés fájdalmas volt. Mert a boldogság csak akkor igazi, ha örökké tart?

47-48. oldal, 2018.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom