Susan Sontag: A fényképezésről

Susan Sontag: A fényképezésről

(9 idézet)

Európa Könyvkiadó

Susan Sontag (1933-2004) prózaíró, esszéista, filozófus, kritikus, esztéta és közéleti személyiség, a 20. század egyik legnagyobb hatású gondolkodója volt. Ebben a hat esszét tartalmazó kötetében a folytonosan a tapasztalat és a valóság közé állított fényképek erejét és a fényképezést mint kulturális jelenséget vizsgálja. A világ fényképen megörökített darabkái megtévesztően részletesek és élesek, állítja Sontag, e képek mégis pusztán a világ látszatát nyújtják, és a mindenütt jelenvalóság hamis érzetét keltik. A fénykép révén szerezhető tudás látszattudás, a fényképezés látszat-birtokbavétel. Az igény, hogy fényképekkel alátámasztott valósághoz és fényképekkel felfokozott élményekhez jussunk, a fogyasztói magatartás esztétikai megnyilvánulása, a képi kábítószer élvezete viszont a tudatrombolás egyik hatékony formája.
A könyv 1973-as első megjelenése óta a téma alapművévé vált, és meghatározta a fényképezésről szóló viták kereteit. Ez akkor is igaz, ha Sontag időközben A szenvedés képei című 2003-as esszékötetében újragondolta a fényképek önálló véleményre ösztönző, erőszakot gerjesztő vagy fásultságba taszító hatását.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Tanulmány

A fénykép emlékprotézis.

A fényképezőgép olyan útlevél, mely előtt leomlanak az erkölcsi korlátok, feloldódnak a társadalmi gátlások, olyan passzus, mely fölmenti a fotóst minden felelősség alól azokkal szemben, akiket lefényképez. A lényeg az, hogy aki embereket fényképez, az nem avatkozik bele az életükbe, csupán fölkeresi őket.

65. oldal

Egy fotó megfellebbezhetetlen bizonyítéka annak, hogy egy bizonyos dolog megtörtént. A kép torzíthat; mégis mindig megmarad a föltevés, hogy létezik vagy létezett valami olyasmi, ami a képen látható.

13. oldal

Ha az esemény véget ér, a kép mindig megmarad, és olyan halhatatlansággal (és jelentőséggel) ruházza fel témáját, amilyen máskülönben sosem sose jutott volna osztályrészéül.

21. oldal

Aki fényképez, azt úgy érdeklik a dolgok, amint vannak, változatlan status quó-jukban (legalábbis addig, amíg meg nem születik a, "jó" kép), más szóval: a fényképész cinkosságba kerül mindazzal, ami érdekessé, fotózásra érdemessé teszi a témát - még ha ez az érdekesség egy másik ember szenvedése vagy balszerencséje is.

23. oldal

Embereket fényképezni annyi, mint erőszakot követni el ellenük, hiszen a fényképész úgy látja őket, ahogy ők sose látják önmagukat, s olyasmit tud meg róluk, amit ők maguk nem tudhatnak; a fénykép az embert tárggyá minősíti át, s ez a tárgy jelképesen birtokba vehető.

26. oldal

A csúf vagy a torz is lehet megindító, mert felmagasztosítja az a tény, hogy a fotós figyelemre méltatta. A szép is lehet elszomorító, ha megöregedett, tönkrement, vagy megsemmisült. Minden fénykép egy-egy memento mori.

27. oldal

Fényképezni annyi, mint részesévé válni valaki (vagy valami) halandóságának, sebezhetőségének, változékonyságának. Minden fénykép - éppen, mert kihasítja és megdermeszti a pillanatot - az idő mindent fölemésztő kérlelhetetlenségéről tanúskodik.

28. oldal

Az idő végül a legtöbb fotót a művészet rangjára emeli - még a legamatőrebb felvételeket is.

36. oldal

A szerző további könyve:

Susan Sontag: A betegség mint metafora

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom