Agatha Christie: A ferde ház

Agatha Christie: A ferde ház

(17 idézet)

Európa Könyvkiadó

A „ferde ház” egy angol gyerekversben szerepel. Ezt a versikét idézi Sophia Leonides az udvarlójának, Charles Haywardnak, amikor a családjáról beszél. Charles és Sophia Egyiptomban találkoznak a második világháború alatt. Nem akarnak összeházasodni, amíg tart a háború, de amikor véget ér, a fiú azonnal megkeresi a lányt. Furcsa családba csöppen. Sophia nagyapja, Aristide Leonides a „sanda ember”, aki „görbe útjain” jár, és aki a „ferde ház” ura, ahová egész családját összegyűjtötte. Ott él második felesége, a sógornője, két fia, a feleségeik, a nagyobbik fiú gyerekei –- és mind az ő pénzén. Amikor Aristide Leonidest meggyilkolják, nincs hiány gyanúsítottban.
Szerencsére Charles édesapja a Scotland Yard egyik vezetője, így a szerelmeseknek hivatásos segítségük van a nyomozásban. Szokás szerint mindenki gyanús, és a hullák száma emelkedik...
Agatha Christie egyik legkedvesebb krimije volt ez. A burjánzó mese, a remek karakterek és a szokásosnál is meglepőbb megoldás ismeretében ez érthető.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

Az ember járkál, olyanok között, akiket jól ismer, az arcukba néz - és az arcok egyszer csak megváltoznak - már nem ismerős néz rád - hanem idegen - kegyetlen idegen.

24. fejezet, 193. oldal, Hunga-Print, 1993.

Ne feledd: aki hallgatózik, sose hall jót magáról.

22. fejezet, 175. oldal, Hunga-Print, 1993.

- Apa és anya sohasem aggódik. Egyáltalán nem olyanok, mint általában a szülők.
- Ami talán nem is baj. Több gyerek sínyli meg a beavatkozást, mint a be nem avatkozást.

15. fejezet, 123. oldal, Hunga-Print, 1993.

- Fura, hogy kinek milyen a szobája. Sok mindent elárul a lakójáról. (...)
- Az is elég fura (...), hogy kinek ki a házastársa, nem?

7. fejezet, 56. oldal, Hunga-Print, 1993.

Az emberek olykor roppant meglepően viselkednek. Meg vagyunk győződve valamiről, aztán kiderül, hogy óriásit tévedtünk. Nem mindig - de gyakran.

4. fejezet, 26-27. oldal, Hunga-Print, 1993.

A színház gyakran tűnik valóságosabbnak, mint maga az élet.

1. fejezet, 5. oldal, Hunga-Print, 1993.

Nem születünk egyformának - a természet adta egyenlőtlenséget ki kell egyensúlyoznunk.

17. fejezet, 145. oldal, Hunga-Print, 1993.

Minden családban (mint kölyökkoromban megfigyeltem, és azóta sem felejtettem el) van egy szokatlanul erős jellem, és rendszerint ennek a személynek jut osztályrészéül, hogy gondját - és terhét viselje a család többi tagjának.

17. fejezet, 145. oldal, Hunga-Print, 1993.

Nem hinném, hogy az adományok igazán hasznosak. Rendszerint nem a megfelelő célra fordítják őket. A lelkesedés, a tettvágy, a tág látókör nem a pénz függvénye. A drága felszerelés, a költséges képzés, a kísérletekre költött vagyon nem mindig váltja be a hozzá fűzött reményeket. Az adományok nagy része rossz kezekbe jut.

14. fejezet, 120. oldal, Hunga-Print, 1993.

- Szerintem ha a gyerekek felnőnek, az ember szakadjon el tőlük, vonuljon a háttérbe, kényszerítse őket, hogy felejtsék el.
- Kényszerítse? Ez egy kissé drasztikus, nem? A kényszer mindig helytelen, akármilyen irányba hat.

14. fejezet, 118. oldal, Hunga-Print, 1993.

Akinek rejtegetnivalója van, nem engedheti meg magának, hogy beszéljen. A fiúk a katonai hírszerzésnél jól tudták ezt a háborúban. Ha elfognak: mondd meg a nevedet, a rangodat, a számodat, de semmi mást. Aki hamis információval próbál szolgálni, szinte mindig elcsúszik egy banánhéjon.

12. fejezet, 101. oldal, Hunga-Print, 1993.

Ha valaki gyilkosságot követett el, nagyon magányos lesz. Szeretné valakinek elmesélni, de ez lehetetlen. És ettől csak még jobban szeretné. Ha tehát arról már nem beszélhet, hogyan követte el, beszél legalább magáról a gyilkosságról - megvitatja, elméletekkel hozakodik elő, rágódik rajta.

12. fejezet, 101. oldal, Hunga-Print, 1993.

Azt hiszem, az emberek gyakrabban ölnek meg szeretett személyeket, mint olyanokat, akiket gyűlölnek. Valószínűleg azért, mert csak szeretteink tudják elviselhetetlenné tenni az életünket.

12. fejezet, 100. oldal, Hunga-Print, 1993.

Amikor gyűlöletről beszélsz, bizonyára a végsőkig vitt utálatra gondolsz. A féltékenységből fakadó gyűlölet más - az vonzalomból és frusztrációból ered.

12. fejezet, 100. oldal, Hunga-Print, 1993.

A gyerek gátlás nélkül váltja tettre a vágyait. Ha megharagszik a macskájára, azt mondja: "Megöllek", és fejbe vágja kalapáccsal - aztán majd a szíve szakad meg bánatában, hogy a macska nem támad fel! Sokszor megesik, hogy a nagyobb gyerek kiveszi csecsemő testvérét a gyerekkocsiból, és meg akarja fojtani, mert az áll a figyelem központjában, vagy mert nem hagyja őt békében játszani. A gyerek már kiskorában tudja, hogy ezt "nem szabad" - vagyis, hogy büntetést kap érte. Később már érzi is, hogy rosszat csinál. De az a gyanúm, hogy némelyek erkölcsileg éretlenek maradnak.

12. fejezet, 100. oldal, Hunga-Print, 1993.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom