Anton Pavlovics Csehov: A főkertész elbeszélése

(63 idézet)

Amikor az embernek azt mondják, hogy rossz a veséje, vagy megnagyobbodott a szíve, és gyógyítani kezdik, vagy azt mondják, hogy őrült vagy bűnöző, azaz: amikor a környezete hirtelen valami okból felfigyel az emberre, akkor az ember már tudja, hogy zsákutcába jutott, amelyből nincs többé kivezető út. Keresi, keresi a kivezető utat, és egyre jobban belegabalyodik. És ebben az esetben az ember nem tehet egyebet, mint hogy megadja magát, mert semmiféle emberi erőfeszítés többé meg nem mentheti.

454. oldal, A 6-os számú kórterem, 16. fejezet, 1979.

Igazi boldogság csak a magányban található.

445. oldal, A 6-os számú kórterem, 14. fejezet, 1979.

Csupán a szellem érdekes és figyelemre méltó, minden egyéb kicsinyes és alacsony rendű.

441. oldal, A 6-os számú kórterem, 12. fejezet, 1979.

Minél alacsonyabb rendű a szervezet, annál a kevésbé érzékeny, és annál gyengébben reagál az ingerre; minél magasabb rendű, annál fogékonyabb, és annál hevesebben reagál a külső valóságra.

434. oldal, A 6-os számú kórterem, 10. fejezet, 1979.

A bölcs vagy egyszerűen a gondolkodó, elmélkedő ember éppen azzal tűnik ki, hogy megveti a szenvedést; mindig elégedett, és semmin sem csodálkozik.

433. oldal, A 6-os számú kórterem, 10. fejezet, 1979.

A közönséges ember a jót vagy a rosszat kívülről várja, vagyis a kényelmes kocsitól vagy a meleg szobától, a gondolkozó ember pedig önmagától.

433. oldal, A 6-os számú kórterem, 10. fejezet, 1979.

A nyugalom és a megelégedés nem az emberen kívül van, hanem benne magában.

433. oldal, A 6-os számú kórterem, 10. fejezet, 1979.

A szabad és elmélyült gondolkodás, amely az élet megértésére törekszik, és a világ gyarló hiúságának teljes megvetése: két olyan áldás, amelynél nagyobbat ember sohasem ismert.

429. oldal, A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 1979.

Akármilyen csodás hajnal ragyogja is be az ember életét, a végén éppen úgy koporsóba szegelik, és gödörbe dobják.

429. oldal, A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 1979.

Amíg a társadalom elkülöníti magától a bűnösöket, elmebetegeket és általában a zavaró elemeket, addig legyőzhetetlen.

428. oldal, A 6-os számú kórterem, 9. fejezet, 1979.

Az ember halhatatlanságát látni az anyag átváltozásában ugyanolyan különc esztelenség, mint ragyogó jövőt jósolni a hegedű tokjának, miután a benn levő drága hangszer eltört és hasznavehetetlenné vált.

423. oldal, A 6-os számú kórterem, 7. fejezet, 1979.

Mint ahogy a börtönben a rabok, akiket közös balsors fűz össze, könnyebbnek érzik sorsukat, ha együtt vannak, ugyanígy az életben is kevésbé érezzük a kelepcét, amikor analízisre és szintézisre hajló emberek társaságába kerülünk, és együtt töltjük az időt büszke és szabad eszmék kicserélésében.

421. oldal, A 6-os számú kórterem, 6. fejezet, 1979.

Ezen a világon minden jelentéktelen és érdektelen, kivéve az emberi szellem legmagasabbrendű megnyilvánulásait. A szellem, az értelem éles határt von állat és ember között, utal az utóbbi isteni eredetére, és bizonyos fokig még a halhatatlanságot is pótolja, amely nincsen. Ebből kiindulva tehát a szellem az élvezet egyetlen lehetséges forrása.

420. oldal, A 6-os számú kórterem, 6. fejezet, 1979.

Nincsen a földön semmi jó, amelynek forrásánál ne találnánk valami ocsmányságot.

415. oldal, A 6-os számú kórterem, 5. fejezet, 1979.

34

Az elfogatásban és a börtönben nincsen semmi rettenetes, ha az ember lelkiismerete tiszta.

409. oldal, A 6-os számú kórterem, 3. fejezet, 1979.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom