Csányi Vilmos: A globális elme

Csányi Vilmos: A globális elme

(51 idézet)

Elmélkedések a világról

Libri Könyvkiadó

Miben ​hasonlít a kutya az ősemberhez?
Mit jelent valódi közösségben élni, és mit csupán szervezetben?
Mi az egyén szerepe, és mik a lehetőségei a társadalomban?
Merre tart az evolúció?
Csányi Vilmos válogatott írásai egyebek mellett ezekre a kérdésekre keresik a választ. A Globális elmét olvasni olyan, mint körbejárni egy szobrot: a szemlélődés tárgya mindig ugyanaz, mégis minden egyes lépésnél más perspektívából tárul szemünk elé a látvány.
A szerző szerteágazó és izgalmas életművének összegzéseként is értelmezhető kötet lapjain olvashatunk művészetről, természettudományos gondolkodásról, oktatásról, háborúról és békéről, madarakról és kutyákról. A Globális elme koncepciója valóban globális. A könyv zárlata pedig, ahol Csányi többek között olyan kortársakról értekezik, mint Esterházy Péter, Juhász Ferenc és Göncz Árpád, egészen személyes.
Csányi Vilmos gondolatai arra inspirálnak, hogy ne veszítsük el kíváncsiságunkat saját magunk és a világ iránt, merjünk kérdezni, és változtassuk meg az életünket. Hiszen ami nem változik, az már nem is él.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Társadalomtudomány

"Az új az jobb!" bár ez egyáltalán nem biztos, de ha kiderül, hogy tévedtünk, visszafelé nem vezet út.

Hihetetlen nagyképűség az ember részéről azt hinni, hogy ha elképzel egy ilyen mindentudó, mindent teremtő, mindent csináló lényt - már eleve nagyképűség, hogy lénynek hívjuk -, akkor ez a lény azért van, hogy velünk törődjön. Nálam ez az irracionalitást súrolja.

A hit kérdéseiben nem lehet valakit meggyőzni. A hit olyan konstrukció, aminek nincs szüksége bizonyítékra.

1

A nyelv kialakulása egyben korlátja is a gondolkodásnak, mert az adott nyelv jelentősen befolyásolja az elgondolható gondolatok természetét.

Ha a mai időkben televíziót akarok nézni, akkor leginkább a bekapcsológombot célszerű megismerni, és a csatornaváltókat. Tessék elhinni, hogy semmivel sem lesz jobb a műsor, ha az ember a mikroelektronika apró részleteivel is tisztában van.

Szegény tudomány legnagyobb baja az az elterjedt téves hiedelem, hogy mindenre tud választ, hogy mindent meg tud oldani, ha akar, és hogy ami tudományos, az igaz. Erről pedig szó sincs. A tudomány, amely ma egy magasan szervezett társadalmi technológia, évszázadok alatt kikínlódott magának egy módszert, amely alkalmassá teszi arra, hogy meghatározott körülmények között bizonyos valószínűséggel szerény jóslásokat tegyen egyes események előfordulásáról. Ezeket a jóslatokat hívjuk tudományos elméleteknek, egyszerűbb esetekben modelleknek."Igazságuk" nincsen, csak praktikus értékük, az igazság nem tudományos kategória.

Ötmilliárd ember magyarázza évtizedek óta ötmilliárd embernek, hogy ez így nem mehet tovább, túlságosan sokan vagyunk. És mi történik, ha kedvesünkkel egyedül maradunk? Gyereket csinálunk. Majd annak is elmagyarázzuk, ha megszületik, hogy milyen sokan vagyunk.

A társadalom nem a szabad egyének értelmes szövetsége, amelyet mindenki átlátni és szabályozni képes, ez elavult nézet.  A társadalom új, magasabb szintű jelenség, egészen más típusú értelem hordozója, mint az egyén, de hogy értelmes valami, az nyilvánvaló.

Mint egyének bármilyen okosnak, nagynak, hatalmasnak érezzük is magunkat otthon, igazából kicsi, gyenge és könnyen helyettesíthető komponensei vagyunk egy egyébként nagyon érdekes mechanizmusnak.

Miért vagyunk, honnan jöttünk és hová megyünk? Örök kérdései ezek az embernek és a filozófiának. Sokféle pongyola válasz megfogalmazódik, hajszoljuk a pénzt, az anyagi javakat, a pozíciót, a sikert, a hatalmat. Ezek ugyanolyan gyorsan szertefoszlanak, mint a testünk. Ami megmarad, az a történetünk.

A méltóság fontosabb, mint a halál. A méltóság a magasabb rendű élet.

Tudjuk, mindenki meghal majd egyszer, talán mi is, de valójában képtelenek vagyunk elhinni, hogy ez velünk is megtörténik. Ha jönnek a jelek, kétségbeesünk, személyiségünk összeomlik a rémülettől, pedig lehet, hogy van még valamennyi idő; néhány nap, hónap, néhány év. Aki igazán felfogta a világ természetét, az méltósággal hal meg. Elfogadja az elkerülhetetlent, pedig lehet, hogy jó néhány évvel előbb érkezik, mint az természetes volna.

A halál elkerülhetetlen biológiai esemény, alig tudunk valamit igazítani rajta, de az ember élete nem csak biológia, hanem szellem, kultúra, tudás, felismerések, tanítás, írás, példamutatás, méltóság. Ezek mind fontosabbak, mint a halál. Ezek segítenek, hogy sok szálon keresztül beépüljünk a társadalomba; ha sikerül, ha elfogadnak, élünk tovább egy magasabb létsíkon. Olvassák műveinket, beszélik történeteinket, hivatkoznak ránk, együtt vagyunk a minket ismerőkkel évszázadokig.

A nagy költők ismerik a módját annak, hogy az érzékek, érzelmek világából felhozzanak egy-egy csodálatra méltó, gondolkodásra buzdító parányi drágakövet, verset, amelynek segítségével absztrakt nyelvünk formális világából bepillanthatunk a lét valódi mélységeibe.

Az erkölcs nem csak azt jelenti, hogy nem lopunk és nem sikkasztunk, hanem azt is, hogyan bánunk a természettel.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom