Csányi Vilmos: A globális elme

Azt a törvényt, amit csak 50%-ban tartanak be, gyorsan ki kell vonni, mert az rossz törvény.

Az embernek semmiféle oka nincs arra, hogy azt gondolja, rá nem érvényesek a természet szabályai, pusztán azért, mert az állatokénál összetettebb, komplexebb rendszert tudott létrehozni.

Csak akkor van közösség, ha megjelenik a hűség. Ahol nincs hűség, ott csak csoportról beszélhetünk.

Az ember általában azokat a körülményeket tartja jónak, és azokat szeretné tartósítani, amelyekhez szocializálódott. De ez relatív dolog, ezért nem érdemes ítéleteket hozni fölötte.

Az ember csakis az adott környezethez, kultúrához viszonyítva állíthatja valamiről, hogy az jó vagy rossz. Abszolút értelemben ez a fogalompár nem jelent semmit.

Mindent meg kell ismerni, ami megismerhető. Nincsenek kitüntetett ismeretek, az egyes ismeretkomponensek egymáshoz kapcsolódnak, egymást segítik, a tudomány szövedéke nem szelektálható szerves egész, ami ma esetleg kevésbé fontos, holnap az lehet a legjelentősebb.

A meg nem értett tudományos eredmények gyanút keltenek, és primitív érzelmi reakciókat váltanak ki.

A klónozott gyermek nem hasonlítana jobban genetikai donorához, mint az egypetéjű ikrek egymásra, sőt ha a klón és a szülő közötti korkülönbséget is beszámítjuk, akkor még annyira sem. Mitől a nagy felháborodás?

Az átlagos iskolai képzettség senkinek sem ad annyi ismeretet, amelynek birtokában képes lenne valamilyen tudományos probléma megközelítésében akár csak a helyes kérdések feltevésére, nemhogy az adott válaszok helyes vagy helytelen voltának elemzésére, de semmivel sem jobb a helyzet a szaktudományokban jártas elme esetében sem. Egy-egy tudományterület részletes ismerete sem elegendő más területek problémáinak vagy éppen eredményeinek megértéséhez.

Minden kultúra összetartó ereje, hogy tagjai megegyeznek a közös értékekben.

Minden, amit az emberi kultúra megérint, "mesterséges" lesz, állat, növény, ember, folyó és agrárerdő. Ezen nem tudunk változtatni, ez a hatás ember mivoltunk egyik meghatározó eleme.  A "természetes" paradicsom vagy alma apró és savanyú, majdnem ehetetlen.

A tudat drága mulatság: lelassítja a gondolkodást; az emberi elme komplexitása viszont olyan sokféle gondolat kialakítására, tárolására, szerkesztésére alkalmas, hogy a leghelyesebb választás érdekében a döntési folyamatot megéri lelassítani.

Életünk minden apró részletét igyekszik a társadalom szabályozni, pontosan mikor és hogyan taníttassuk a gyerekeinket, mikor és hogyan válasszuk vezetőinket, mikor hagyhatjuk folyamatos munkánkat abba és pihenhetünk valamennyit. Behálóznak már a szabályok, szabályok szabályozzák a szabálykészítést is, és ez az önmagára visszacsatolt művi rendszer kezd élhetetlen lenni, megszaladt, mint az evolúcióban annyi más tulajdonság.

Archaikus kis közösségekben a kultúra jól átlátható, kicsi, fényes buborék, amelyben élni, szaporodni lehet, védelmet nyújt, és szervezi az életet. Minden, ami a buborékon kívül van, idegen, lehet közömbös vagy ellenséges, megszerezhető vagy megszerzendő. A kultúra a világunk, benne éltek már őseink, és reméljük, leszármazottaink számára is megfelelő lesz. Csak ez lehet nekik jó, csak ebben élhetnek emberhez méltó életet.

Az ember genetikai örökségében a különféle erkölcsi normák befogadási képessége van meg. Hogy ezek a normák maguk milyenek, az kulturális kérdés.