 | Horváth László Imre: A hajó, ami nőket szállított(15 idézet) Van egy verstípus, ami arról szól, hogy a szerelem milyen. Az ilyen fajta versek végén általában ez áll: "Hát ilyen a szerelem". Vagy valami hasonló. De a szerelem sokféle, és ezt bajosan lehet egy versben összefoglalni. Vagy inkább lehetetlen. De vannak kivételes esetek, amikor egy-egy költőnek mégis sikerül. Olykor egy-egy versben ráismerünk a szerelemre: na ilyen! Gyönyörű, szomorú, kegyetlen, véges, életre szóló, stb. Az ilyen versek megrendítenek és felemelnek. Ezekért érdemes az úgynevezett szerelmi lírát olvasni. Ilyen versek vannak ebben a könyvben. |
Ma kitöröltem az összes eddigi smst, hogy a beérkezőknek
legyen hely, értesítettek a számlámról, azt hittem, te írtál, az nem fér
már el, a félelem visszatért, rájöttem, milyen egyedül és nevetséges vagyok.
9. oldal
Mint ahogy testi szükségleteken, halálfélelmen,
Istenen is osztozunk, egymáson is osztoztunk,
egészen véletlenül, mint ahogy szemnek, hajnak
oszt színt a születés, vagy az aknamező méri
kegyelmét, betartja vagy visszafogja törvényeit.
18. oldal
Megöregedtem talán mégis, jobban,
mint az asszonyok a bolt előtt, ijedezek és nem bízom
semmiben, röhögök már csak sopánkodás helyett, mint egy
középkori bolond, csak nem látom a lánc másik végét,
mégis azt hiszem, mindannyian így öregedünk meg.
19. oldal
Pontosan olyan vagy, mint álmomban,
csak eltakar a ruhád, és nem szeretsz többé,
nem hullik többé, ahogy régen,
percre perc, mint a porcukor,
én mégis érzem az időn
a karamellillatot.
49. oldal
Az ember a tízperces élete
egy-egy szakaszán ránéz az öregedő Dunára,
mint a feleségére, bár ismeri minden következményét,
mégis kitör és megkérdezi, hogy szeretsz te engem egyáltalán.
53. oldal
Ha találkoznánk, olyan
lennél, mint egy hirtelen
megtalált régi kulcscsomó.
Szomorúan nézi az ember,
mert használhatatlan,
a helyiségek, egész ház, ami
ő volt, már rég nincs sehol.
Vajon én milyen tárgy lennék neked?
67. oldal
Én vagyok a tenger,
te vagy a tenger partja,
a parton a halászfalu,
mert a tenger partja legtöbbször üres,
az csak a lehetőség, hogy megjelensz, a határ,
ami kijelöli a tengert.
76. oldal
Furcsa, hogy legtöbbször hétköznap reggel
gondolok rád, vagy érezlek közel magamhoz,
pedig ezt a szakaszát utálom a legjobban a napoknak,
persze talán éppen emiatt jutsz eszembe ilyenkor,
magamra maradok és te segítesz ebben, van egymásra időnk.
79. oldal
Sokat gondolok rád ebben az évben,
hogy még nem ismerlek, hogy remélem, hogy még nem ismerlek,
nem rontottam még el, értelmet adsz majd a veszteségeimnek,
ugyanúgy várakozol, gyenge pillanataidban elbizonytalanodsz vagy rettegsz,
mint én, amikor eszembe jut, hogy nem létezel, miért léteznél.
80. oldal