Agatha Christie: A kristálytükör meghasadt

Agatha Christie: A kristálytükör meghasadt

(25 idézet)

Európa Könyvkiadó

St. Mary Mead békés vidéki fészek, bár az elmúlt évtizedekben alaposan megváltozott. Gossington Hallban sem Bantry ezredes lakik már, hanem eladják. Most éppen egy amerikai filmcsillag veszi meg. Abban a házban, ahol két évtizede egy holttest hevert a könyvtárszobában, nagyszabású jótékonysági partit rendeznek a Szent János Mentőszolgálat javára, és azért, hogy a falu kíváncsi lakói alaposan szemügyre vehessék az egzotikus új lakókat. A régi lakosok közül néhányan a házban tartott szűk körű összejövetelre is hivatalosak, finom falatok és italok várják őket. A Mentőszolgálat titkára véletlenül kiönti a koktélját és kárpótlásul a gyönyörű Marina Gregg italát kapja. De ebben a pohárban más is volt a koktél mellett... Mrs. Badcock meghal, Marina Gregg élete pedig rémálommá válik. Ki tör a filmcsillag életére és miért? Szerencsére egyvalami, illetve egyvalaki nem változott St. Mary Meadben: Miss Jane Marple. Megöregedett, nem tud már kertészkedni, kötögetni, állandó segítségre szorul, de az esze még mindig úgy vág, mint a borotva. És a háziorvos izgalmas kinyomoznivalót írt fel neki unalom ellen...

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

- Ahányszor az anyám halálára gondolok, tudja, mit látok magam előtt?
- Mit?
- Egy tányér lekváros palacsintát és saját magamat, amint rábámulok. Még ma is éppolyan tisztán látom, mint akkor, ahogy a lekvár kicsurog a palacsintából. Nem sírtam, és nem szóltam semmit. Emlékszem, csak ültem, mintha kővé meredtem volna, és a palacsintát bámultam. És tudja, még ma is, valahányszor lekváros palacsintát látok egy bódéban, étteremben vagy bárhol, hirtelen rám tör az elkeseredés, borzalom és szomorúság érzése. Néha egy pillanatig nem is emlékszem, miért.

21. fejezet, 236. oldal

Ha az ember nem érti, mit jelent valami, az rendszerint attól van, hogy rossz oldaláról nézi a dolgokat, kivéve, persze, ha túl keveset tud.

19. fejezet, 220. oldal

Mindannyiunkkal történik egy s más (...). Ilyen az élet. Bele kell törődni. Van, aki képes rá, van, aki nem.

17. fejezet, 209. oldal

A nőkkel kapcsolatban mindig az volt az elvem, ha ők nem unnak rám, előbb-utóbb én unok rájuk.

14. fejezet, 172. oldal

Ha az ember környezetében mindenki állandó izgalmi állapotban van (...), az ember egy idő után hajlamos az ellenkező végletre.

11. fejezet, 123. oldal

Néha az az érzésem, minél nagyobb művészi tehetség valaki, annál kevesebb józan esze van a mindennapi életben.

11. fejezet, 121. oldal

Sosem lehet előre tudni (...), hogyan reagálnak az emberek. Bármilyen jól ismerjük is őket. Mindig okozhatnak meglepetést.

9. fejezet, 104. oldal

A filmesek élete állandó feszültséggel jár, és minél sikeresebb valaki, annál nagyobb a feszültség. Mindig, egész álló nap a nyilvánosság szeme előtt vannak. A forgatás kemény, egyhangú robot, hosszú órákon át. Ott kell lenni reggel, és ülni és várni. Aztán eljátszani egy apró jelenetet, amit újra meg újra felvesznek. Színházban több mint valószínű, hogy egy egész felvonást próbálnak egyszerre, vagy legalábbis a felvonásnak egy részét, természetes sorrendben. Így a dolog többé-kevésbé emberi és átélhető. De ha az ember filmet forgat, akkor teljesen felborítják a sorrendet. Egyhangú, idegőrlő munka. Kimerítő. Luxuskörnyezetben élnek, persze, nyugtatókat szednek, fürdőket vesznek, kozmetikázzák magukat, és orvosi felügyelet alatt állnak, van szórakozás és estélyek és társaság, de mindig szem előtt vannak. Sose vonulhatnak el egy csendes zugba. Sohasem engedhetik el magukat igazán.

9. fejezet, 101. oldal

Nem volt valami figyelmes asszony. Kedvesnek kedves volt. De figyelmes - az nem. Nyilván szerette a férjét (...), de nem hiszem, hogy valaha is... szóval, hogy valaha is tudta volna, hogy mit érez vagy gondol a férje. Az ilyesmi pedig elég magányossá tehet egy férfit.

8. fejezet, 84. oldal

Van olyan ember, aki csak magával foglalkozik, anélkül, hogy önző lenne. (...) Lehet, hogy kedves, önzetlen, sőt figyelmes. De az ilyenfélék sohasem tudják igazán, hogy mit csinálnak. És épp ezért sohasem tudhatják, milyen következményekkel járhat, amit csinálnak.

6. fejezet, 66. oldal

Igazából nem azt bánom, hogy öregszem, önmagában nem. Inkább az apró méltatlanságokat.

3. fejezet, 36. oldal

A virágok felesleges cifraság, de a hölgyek bolondulnak érte, mert nem tudnak mit kezdeni a ráérő idejükkel!

1. fejezet, 8. oldal

Különös, hogy az emberek mennyire ragaszkodnak a foglalkozásukhoz, hogy örökké ugyanazt akarják csinálni!

259. oldal

Van valami ezekben az új lakótelepekben, amitől az emberek ferdén néznek a szomszédjukra. Talán mert mindnyájan újak vagyunk itt. Hogy mit képesek összeintrikálni, pletykálni, meg írogatni a tanácsnak, meg minden, hát megáll az eszem! Igazi városokban egyszerűen nem érnek rá az emberek ilyesmire.

194. oldal

Miért ne gyűlölném? A legrosszabbat tette velem, amit ember a másikkal megtehet. Elhitette, hogy szeret, és szüksége van rám, aztán bebizonyította, hogy hazugság az egész.

187. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom