Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

(32 idézet)

Európa Könyvkiadó

Milan Kundera regénye a szûkebb értelemben vett sztori, valamint filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely azonban mindig megõrzi szépirodalmi jellegét. Fõhõse egy jó nevû sebész, Tomáš, nagy szoknyabolond, naponta váltogatja szeretõit. S egy szép nap e Don Juan-i figura mögött felsejlik egy másik legendás férfialak, Trisztán; hõsünk beleszeret egy kisvárosi pincérnõbe, Terezába, s feleségül veszi. Korábbi gazdag és mozgalmas szexuális életérõl azonban nem tud és nem akar lemondani, jóllehet ezzel elmondhatatlan fájdalmat okoz az egyetlen valóban szeretett lénynek. Tomáš ellentmondásos alakja mögé háttérnek Kundera felrajzolja a „prágai tavasz” eseményeit, majd 1968 drámáját, az orosz inváziót, az elsõ napok euforisztikus gyûlöletét, végül a „normalizáció” éveinek megaláztatásait.Tovább...

Milan Kundera regénye a szûkebb értelemben vett sztori, valamint filozófiai-történelmi-politikai eszmefuttatások mesteri ötvözete, amely azonban mindig megõrzi szépirodalmi jellegét. Fõhõse egy jó nevû sebész, Tomáš, nagy szoknyabolond, naponta váltogatja szeretõit. S egy szép nap e Don Juan-i figura mögött felsejlik egy másik legendás férfialak, Trisztán; hõsünk beleszeret egy kisvárosi pincérnõbe, Terezába, s feleségül veszi. Korábbi gazdag és mozgalmas szexuális életérõl azonban nem tud és nem akar lemondani, jóllehet ezzel elmondhatatlan fájdalmat okoz az egyetlen valóban szeretett lénynek. Tomáš ellentmondásos alakja mögé háttérnek Kundera felrajzolja a „prágai tavasz” eseményeit, majd 1968 drámáját, az orosz inváziót, az elsõ napok euforisztikus gyûlöletét, végül a „normalizáció” éveinek megaláztatásait.
Tomáš és Tereza a nemzeti remények bukásával Svájcba költözik, de késõbb hazatér, hogy otthon vállalja sorsát. Sabina, a festõnõ, Tomáš egyik szeretõje, az emigráció útját választja, megkapaszkodik odakint, de minden kötöttségtõl megszabadulva a lét elviselhetetlen könnyûségét érzi. Jellemzõ életérzés ez korunkban, amikor a történelem és a technika a világot olyan jövõ felé vezeti, melyet az ember sem alakítani, sem elõre látni nem képes.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

RegényKortárs

Lehet, hogy pont azért nem tudunk szeretni, mert arra vágyunk, hogy bennünket szeressenek, vagyis a másiktól várunk valamit (szeretetet), ahelyett, hogy követelmények nélkül fordulnánk hozzá, és beérnénk puszta jelenlétével.

Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni jelenlétével. Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.

Minden korok szerelmi költészetében a nő arra vágyik, hogy férfitest súlya nehezedjék rá. A legsúlyosabb teher tehát egyben az élet legnagyobb beteljesülésének a jelképe is. Minél nehezebb a teher, annál közelebb kerül életünk a földhöz, annál valóságosabb és igazabb. Ezzel szemben a teher teljes hiánya azt okozza, hogy az ember könnyebbé válik a levegőnél, immár csak félig valóságos, s bár mozdulatai szabadok, semmi jelentőségük nincs.

A gyenge tudjon erős lenni és elmenni, ha az erős túlságosan gyenge ahhoz, hogy a gyengének fájdalmat okozzon.

A kertben félhomály volt; a nappalt az estétől elválasztó pillanat; az égbolton ott állt a sápadt hold, a halottak házában égve felejtett lámpa.

A szerelem önmagunk elvesztett felének a sóvárgása.

Az emberi idő nem körben forog, hanem egyenes vonalban fut előre. Ez az oka, hogy az ember nem lehet boldog, mert a boldogság az ismétlődés utáni vágy.

Az "énnek" az egyedisége éppen abban rejlik, ami az emberről elképzelhetetlen. Elképzelni csak azt tudjuk, ami az emberekben egyforma, ami általános. Az egyéni "én" az, ami elüt az általánostól, ami tehát nem tételezhető fel, nem számítható ki előre, amit nekünk kell a másikban leleplezni, felfedni, meghódítani.

Az igazi emberi jóság csak olyasvalaki iránt nyilvánulhat meg kristálytisztán és szabadon, aki semmiféle erőt nem képvisel.

Amikor a szív szól, az észnek nem illik akadékoskodnia.

Amikor gyerekként az Ószövetség Gustav Doré metszeteivel díszített ifjúsági változatát lapozgattam, megpillantottam benne a Jóistent, amint egy felhőn ül. Öreg férfi volt, láttam a szemét, orrát, hosszú szakállát, és arra gondoltam, hogy ha szája van, akkor ennie is kell. És ha eszik, akkor nyilván belei is vannak. E gondolattól azonban nyomban megrémültem, mert - bár családom nem volt vallásos - éreztem, hogy Isten beleiről képzelődni szentségtörés. A legcsekélyebb teológiai felkészültség nélkül tehát már gyerekként ösztönösen éreztem a szar és az Isten összeegyeztethetetlenségét, s innen a kétségem a keresztény antropológia alaptézise iránt, mely szerint Isten saját képére teremtette az embert.

A szerelem metafórával kezdődik. Azaz: a szerelem akkor kezdődik, amikor a nő bevési első szavát költői emlékezetünkbe.

A folyó évszázadról évszázadra folyik, s a partján zajlanak az ember történetei. Zajlanak, hogy aztán holnap feledésbe merüljenek, s a folyó tovább folyjon.

32

Ahhoz, hogy a diák diplomát szerezzen, témát kell találnia a diplomamunkájához. A témák mennyisége végtelen, mert mindenről lehet értekezést írni. A teleírt lapok ott tornyosulnak a levéltárakban, melyek a temetőnél is szomorúbbak, mert oda még a halottak napján sem teszi be senki a lábát.

Aki folyvást "valahova följebb" törekszik, annak számolnia kell azzal, hogy egy napon elszédül.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom