Nora Roberts: A múlt titkai

A tündöklő szépséget megfojtja és eltemeti a túlzott mohóság.

Mindent akartam, ami nem volt az enyém. Ám amikor megkaptam, már nem pontosan az volt, amire vágytam.

Pénzért nem lehet boldogságot venni, főleg akkor nem, ha rossz boltba téved be az ember.

Nekem nem is kéne egy olyan férfi, akit nem tudok megbántani. És nem mennék hozzá olyanhoz, aki nem tud nekem fájdalmat okozni.

Mindenkinek megvan a saját helye, és aki szerencsés, az meg is találja.

Az összehasonlítás mindig arról szól, hogy az egyik alul marad.

Mindennek nagyon sok oka van, és nehéz egyet kiválasztani. Ki tudja, hogy mit akarsz majd tenni, és mit kell majd tenned?

Csak akkor tudjuk meg, kik vagyunk, ha kiderítjük, honnan jöttünk. Akkor aztán legyőzzük a múltat, vagy ráépítünk, vagy elfogadjuk - attól függően, hogy mit tartunk helyesnek.

Hiszek a szerelemben. Mi másért vetettem volna bele magam olyan gyakran? Soha nem tartott sokáig, és ilyenkor a szívem megszakadt, vagy bezárult. De ez nem akadályozott meg abban, hogy legközelebb újra megnyissam. Aztán újra és újra.