Melissa Fleming: A remény, amely legyőzte a tengert

Melissa Fleming: A remény, amely legyőzte a tengert

(8 idézet)

HVG Kiadó

Dua ez-Zamíl átlagos szíriai lány volt, 2011-ben azonban örökre megváltozott az élete, amikor hazájában polgárháború tört ki. A hadsereg elfoglalta Dua szülővárosát, szigorú kijárási tilalom, áram- és vízkimaradások, valamint erőszakos események nehezítették az életüket. A család úgy döntött, Egyiptomba költözik. Ám néhány hónappal később a kormányt megdöntötték, és a menekültek már ott sem voltak többé biztonságban.
Eközben egy fiatal ellenzéki harcos beleszeretett Duába, megkérte a kezét, és meggyőzte, hogy Európában biztonságos és békés jövő vár rájuk. Dua ugyan rettegett a víztől, ráadásul úszni sem tudott, a fiatalok mégis embercsempészekre bízták az életüket, és ötszáz menekült, köztük száz gyerek társaságában nyomorogtak egy rozoga halászbárkán. Négy napja voltak úton, amikor egy másik hajó szándékosan beléjük ment, elsüllyesztette a hajójukat, és magára hagyta az utasokat.
Így kezdődött Dua küzdelme a túlélésért. Drámai fordulatokban gazdag, igaz története sok millió menekült emberfeletti küzdelmét mutatja be, akik az életüket kockáztatják egy biztonságosabb jövőért.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Életrajz, napló

Soha senki nem léphetne a helyedre. Te vagy számomra az egyetlen nő. Csak nem gondolod, hogy lecserélném a holdat a csillagokra?

141. oldal

A legborzalmasabb érzés a világon, amikor egy anya elveszíti a fiát.

199. oldal

A háború az egymással vetélkedő nagyhatalmak játszótere is, amelyek, miután egyszer belesodródtak a regionális vetélkedésbe, sokszor képtelenek, vagy nem is akarják csillapítani a harcokat.

237-238. oldal

A menekülteknek eszük ágában sem lenne az életüket kockáztatni, ha boldogulnának ott, ahol élnek. A mélyszegénységből kitörni igyekvő migránsok nem szállnának fel a hajókra, ha otthon vagy a szomszédos országokban el tudnák tartani magukat és a gyerekeiket. Senki nem pocsékolná embercsempészekre az élete során megspórolt pénzét, ha legálisan jelentkezhetne letelepedési programokra egy biztonságos országban. Amíg ezeket a problémákat nem oldjuk meg, az emberek továbbra is megpróbálnak majd átkelni a tengeren, és veszélybe sodorják az életüket, hogy méltó körülmények között élhessenek.

238-239. oldal

Nincs család, amely arról álmodna, hogy menekültként éljen.

239. oldal

A tengeri átkelés sokszor a halálba sodorja a menekülteket a reménytelenségből.

239. oldal

A menekültek veszélyes utazásra vállalkoznak, hogy Európában biztonságra találjanak, de sokszor csalódás és halál lesz az osztályrészük. De nem helyeznénk az életünket irgalmat nem ismerő embercsempészek kezébe, és legfőképp nem kockáztatnánk az életünket, ha lenne más lehetőségünk. Megismertük a háború borzalmait, elveszítettük az otthonunkat. Az egyetlen vágyunk az, hogy békében éljünk.

241. oldal

Elvesztettem a vőlegényemet, aki életem szerelme volt. (...) Nélküle olyan az életem, mint egy festmény, amelynek nincsenek színei.

242. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom