Daniel M. Wegner: A tudatos akarat illúziója

Daniel M. Wegner: A tudatos akarat illúziója

(22 idézet)

Kossuth Kiadó

Amikor teszünk valamit, vajon tudatos okozásról beszélhetünk vagy tetteink pusztán megtörténnek velünk? Az akarat kognitív pszichológiáját évtizedek óta kutató Daniel M. Wegner könyvének az a célja, hogy a tudatos akaratot a pszichológiai vizsgálódás perspektívájába helyezze. Szemügyre veszi tehát azokat a feltételeket, amelyek az akarat élményének illúzióját befolyásolják – olyan eseteket, amikor az emberek úgy érzik, akarattal cselekszenek valamit, amit valójában meg sem tesznek, vagy amikor úgy érzik, nem állt szándékukban egy cselekedet, amelyet ténylegesen végrehajtottak. Vizsgálja a tudatos akaratot különböző helyzetekben: hipnózis, „beszélő tábla”, automatikus írás és segített kommunikáció. Ugyancsak vizsgál olyan szokatlan jelenségeket, mint amikor valakit szellem száll meg, vagy azt a pszichológiai rendellenességet, amikor valakinek egymástól különvált személyiségei vannak, vagy amikor transzállapotot közvetít – igyekszik ezekkel megragadni az akarat élményének szélsőséges átalakulásait. E jelenségeket tanulmányozva azt kell megértenünk, miként lehetséges, hogy a tudatos akarat esetleg csupán illúzió, olyan érzés, amely felbukkan vagy tovatűnik, függetlenül attól, hogy bármiféle ok-okozati viszony állna fönn gondolataink és tetteink között.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

TársadalomtudományPszichológia

Az akarás... a fizikai változások érzelmi jelzője, nem pedig az ilyen változások oka... a lélek úgy viszonyul a testhez, mint az óra harangja az óraműhöz, a tudat pedig arra a hangra válaszol, amit a harang ad, amikor az óra üt... tudatos automaták vagyunk.

Thomas Henry Huxley(átvett idézet)

327. oldal

Az a hajlam, hogy higgyünk egy isten vagy több isten létezésében, összhangban van azzal, hogy akarva, nem akarva mindenütt ágenseket látunk, bár ebben az esetben az ágenst ideális ágenssé, a lehető legjobb elmévé nagyítjuk föl. Talán Isten a végső képzeletbeli barát.

238-239. oldal

Az emberek azzá válnak, aminek gondolják magukat, vagy amit tapasztalataik szerint mások gondolnak róluk, mégpedig olyan alkudozási folyamat keretében, amely állandó mozgásban van, mint a hógörgeteg.

325. oldal

Nem tartjuk felelősnek az embereket a reflexeikért - például ha köhögnek a templomban. Az operáns viselkedésükért tartjuk őket felelősnek - például ha sugdolóznak a mise alatt, vagy ha bent maradnak a templomban, amikor rájuk jön a köhögés. Vannak azonban olyan változók, amelyek éppúgy felelősek a sugdolózásért, mint a köhögésért, s lehet, hogy ezek épp annyira leküzdhetetlenek. Ha ezt felismerjük, akkor valószínűleg úgy, ahogy van, ejtjük a felelősség gondolatát, s vele a szabad akarat mint belső oksági tényező tanát is.

B. F. Skinner(átvett idézet)

333. oldal

Elég gyakran fordult elő életemben, hogy olyasmiket tettem, amit nem határoztam el. Valami - akármi legyen is - cselekvésbe megy át; "elmegy" ahhoz a nőhöz, akit nem akarok többé látni; "megteszi" a főnöknek azt a megjegyzést, ami a fejembe kerül; "megtart" dohányosnak, noha elhatároztam, hogy leszokom, majd leszokom a dohányzásról épp akkor, amikor már beletörődtem a ténybe, hogy dohányos vagyok, s mindig is az leszek. Nem úgy értem, hogy a gondolkodásnak és a döntéseknek nincs befolyásuk a viselkedésre. De a viselkedés nem pusztán csak végrehajtja azt, amit már végiggondoltunk és elhatároztunk. Megvannak a saját forrásai.

Bernhard Schlink(átvett idézet)

352-353. oldal

A szabad akarat érzés, a determinizmus pedig folyamat. Nem mérhetők össze.

331. oldal

Ha a Hold, midőn bejárja örökkévaló pályáját a Föld körül, öntudattal volna megáldva, melyen meg volna győződve, hogy saját jószántából rója útját... ugyanígy egy Lény, aki nagyobb belátással és tökéletesebb intelligenciával volna megáldva, az embert és tetteit figyelve megmosolyogná azt az emberi illúziót, hogy a saját szabad akaratunk szerint cselekszünk.

Albert Einstein(átvett idézet)

353

Kétféle befolyás tartozik az emberhez: az egyik, ami aktív és akaratlagos, és a másik, amely tudattalan; az, amelyiket céltudatosan fejtünk ki, vagy arra törekedve, hogy kibillentsük a másikat vélekedéséből, mint amikor tanítunk, érvelünk, meggyőzünk, fenyegetünk, ajánlatot teszünk vagy ígérünk, és az, amely kiáramlik belőlünk anélkül, hogy tudnánk magunkról.

Horace Bushnell(átvett idézet)

325-326. oldal

Amikor figyelmünket saját elménk felé fordítjuk, akkor egy elképzelhetetlenül fejlett technológia megértésének problémájával állunk szemben. Lehetetlen ismernünk (s végképp lehetetlen nyomon követnünk) a viselkedésünket érő irgalmatlan mennyiségű hatást, mivel egy rendkívül bonyolult gépezetben lakunk. Ezért kifejlesztettünk egy gyorsírást, tudatos gondolataink oksági hatásába vetett hitünket. Hiszünk a saját oksági hatóerőnk varázslatában.

39-40. oldal

A tudatos mentális folyamatok rendszerint követik, nem pedig vezetik azokat a cselekedeteket, amelyek gyors válaszok a környezeti ingerekre. A reaktív válaszok esetében a tudomásunk arról, hogy mit tettünk, s hogy mi késztetett bennünket rá, csupán olyan luxus, amire csak néhány ezredmásodperccel a cselekedet után teszünk szert.

70. oldal

Az elme olyan rendszer, amely látszatokat állít elő tulajdonosa számára. A dolgok például ezüstnek látszanak, vagy kis ablakúnak, vagy repülni látszanak, annak eredményeként, ahogyan az elme az élményeket létrehozza. Ha pedig az elme képes elérni, hogy "megtapasztaljunk" egy repülőgépet, miért ne tudná megteremteni önmaga élményét, ami ahhoz a gondolathoz vezet bennünket, hogy az elme okozza önnön cselekedeteit. Az elme megteremti ezt a folytonos illúziót; valójában nem tudja, mi okozza önnön tetteit. Bármilyen tapasztalati akarat zakatol is a gépházban, a gondolat és a tett közötti tényleges viszony talán teljesen felderíthetetlen a gép vezetője (az elme) számára.

40. oldal

Nem számít, mennyire erős a meggyőződésünk, hogy a gondolataink okozzak a tetteinket, akkor is igaz, hogy mind a gondolatot, mind a cselekedetet okozhatja valami más, ami kívül esik megfigyeléseink körén, s így marad nekünk a helytelen oksági következtetés levonása.

76. oldal

Az elmének van egy önmagát magyarázó mechanizmusa, ami előállítja azt a nagyjából folytonos érzetet, hogy ami a tudatunkban van, az cselekedeteink oka - a fenomenális akaratot - , miközben az elme sohasem ismerheti magát elég jól ahhoz, hogy képes legyen megmondani, mik cselekedeteinek az okai.

40. oldal

Egyikünknek sem okoz örömet az a gondolat, hogy tetteink olyan folyamatokon alapulnak, amelyeket nem ismerünk; jobban szeretjük döntéseinket az akarásnak, akaratnak vagy az önkontrollnak tulajdonítani... lehet, hogy őszintébbek volnánk, ha azt mondanánk: "Döntésemet olyan belső erők határozták meg, amelyeket nem értek".

Marvin Minsky(átvett idézet)

40. oldal

Soha nem lehetünk biztosak benne, hogy gondolataink okozzák a tetteinket, mert mindig lehetnek olyan okok, amelyekről nincs tudomásunk, hogy okai voltak mind a gondolatainknak, mind a cselekedeteinknek.

77. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom