Albert Camus: Az első ember

Albert Camus: Az első ember

(14 idézet)

Európa Könyvkiadó

"Végül is azokról fogok írni, akiket szeretek. Csakis őróluk. Mélységes öröm" - írja a Nobel-díjas francia író Az első emberhez írott egyik jegyzetében. Ezúttal nem mitikus parabolát, hanem nagyon is személyes hangú, hús-vér "közvetlen" regényt akart írni. A nagylélegzetű, önéletrajzi indíttatású műnek azonban csak egy része készült el, a munkát 1960. január 4-én félbeszakította a halál, az író autóbalesete. A most megjelenő félbemaradt írás mégis kerek egész.Tovább...

"Végül is azokról fogok írni, akiket szeretek. Csakis őróluk. Mélységes öröm" - írja a Nobel-díjas francia író Az első emberhez írott egyik jegyzetében. Ezúttal nem mitikus parabolát, hanem nagyon is személyes hangú, hús-vér "közvetlen" regényt akart írni. A nagylélegzetű, önéletrajzi indíttatású műnek azonban csak egy része készült el, a munkát 1960. január 4-én félbeszakította a halál, az író autóbalesete. A most megjelenő félbemaradt írás mégis kerek egész. Camus beszámol benne a születéséről, a családja múltjáról, az algíri kopár szegénynegyedben töltött gyermekkoráról, az apa hiányáról, az iskoláról, a gimnáziumról, felemelő és torokszorító élményekről, egy különös, hol melegséget árasztó, hol kegyetlen mikrovilágról, s mindenekelőtt hallgatag anyjáról, akire mindig néma, tehetetlen, sóvárgó szeretettel nézett föl. Rendkívüli írói tehetséget felragyogtató, érzékeny, hiteles és felkavaró vallomás ez a könyv, melyből elementáris élni akarás árad.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Világirodalom

Aki jobb akar lenni, az magát szereti leginkább, aki élvezni akar, az is. Csak az mond le arról, ami, az énjéről, aki mindazt elfogadja, ami következményekkel jár.

302. oldal, Európa Könykiadó, Budapest, 1995.

Az írónak azért nemes a mestersége, mert ellenáll az elnyomásnak, tehát beleegyezik a magányba.

322. oldal, Európa Könykiadó, Budapest, 1995.

Az igazi szerelem nem választás és nem is szabadság. A szív, leginkább a szív nem szabad. A szív az elkerülhetetlenség, s az elkerülhetetlenség fölismerése.

312. oldal, Európa Könykiadó, Budapest, 1995.

Nézőként kellene végigélni az életünket. Hogy hozzátehessük az álmot, ami bevégzi. De mi csak élünk, és mások álmodják meg az életünket.

310. oldal, Európa Könykiadó, Budapest, 1995.

Semmi nem ér annyit, hogy meghaljunk érte.

298. oldal, Európa Könykiadó, Budapest, 1995.

Azokat becsülik, akik nagy dolgokat vittek véghez. De még inkább kellene becsülni azokat, akik olyanok, amilyenek, de türtőztetni tudták magukat s nem hajtottak végre nagy gaztetteket.

291. oldal, Európa Könykiadó, Budapest, 1995.

Kezdtem hinni az ártatlanságomban. Császár voltam. Uralkodtam mindenen és mindenkin, rendelkeztem fölöttük (stb.). Aztán rájöttem, hogy nincs bennem elég érzelem, nem tudok igazán szeretni, majd belehaltam, úgy megvetettem magam. Aztán beláttam, hogy a többiek se szeretnek igazán, s csak azt kell elfogadnom, hogy egy kicsit olyan vagyok, mint mindenki. Aztán úgy döntöttem, hogy nem, csak magamnak tehetek szemrehányást, amiért nem vagyok elég nagy, és igenis kétségbe kell esnem, amíg el nem jön az alkalom, hogy az legyek. Másképp szólva várom, mikor leszek császár, hogy aztán ne élvezzem a császárságomat.

291. oldal, Európa Könykiadó, Budapest, 1995.

Elegem van belőle, hogy azért éljek, cselekedjek, érezzek, hogy ezt elmarasztaljam, annak meg igazat adjak. Elegem van belőle, hogy a szerint a kép szerint éljek, amit mások adnak rólam. Autonómia mellett döntöttem, függetlenséget követelek a kölcsönös függésben.

288. oldal, Európa Könykiadó, Budapest, 1995.

Legrosszabb fájdalmainktól az elhagyatottság, a magányosság érzése ment meg bennünket, annyira azonban mégsem vagyunk magányosak, hogy a "többiek" ne "tekintsenek" ránk bajunkban. Így értendő, hogy néha azok a boldog pillanataink, amikor eltölt s végtelen nyomorúságba emel bennünket magányosságunk érzése. S így értendő, hogy a boldogság gyakran csak egyszerű önsajnálat.

283. oldal, Európa Könykiadó, Budapest, 1995.

Akikkel mostohán bánt a sors, azok önkéntelenül is valahogyan bűnösnek hiszik magukat, s úgy érzik, bűnösségüket nem szabad apró vétkekkel tetézni.

245. oldal, Európa Könykiadó, Budapest, 1995.

A háború rossz dolog, mert éppoly keserves legyőzni valakit, mint legyőzetni.

157. oldal, Európa Könykiadó, Budapest, 1995.

A nyomor olyan vár, amelyben nincs felvonóhíd.

147. oldal, Európa Könykiadó, Budapest, 1995.

Kevés ember marad akkor is bőkezű, ha már módja is van rá.

120. oldal, Európa Könykiadó, Budapest, 1995.

Sok esetben az a rejtély, hogy nincs semmiféle ok.

117. oldal, Európa Könykiadó, Budapest, 1995.

A szerző további könyvei:

Albert Camus: KözönyAlbert Camus: A bukásAlbert Camus: Boldog halálAlbert Camus: Noteszlapok I.Albert Camus: Sziszüphosz mítosza
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom