Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

(20 idézet)

Magvető Kiadó

"Jáváról röpke három év után máris sikerült hangosan kimondanom, hogy itt egyszerűen jó nekem. Nem jobb, mint valahol máshol, hanem jó. A fényképezésről viszont harmincvalahány év után is pimaszul nehéz valami ilyesmit kimondanom. Pedig valójában tényleg ennyi lenne. Hangosan kimondani, hogy az összes kínlódással, kudarccal, megválaszolhatatlan kérdéssel együtt egyszerűen szeretem."
Bartis Attila fotográfusként évtizedek óta kutatja, hogy mit jelent egy fénykép, íróként pedig, hogy hogyan lehetne szavakkal megragadni a fotográfia mibenlétét, és miért nem tud fényképezés nélkül létezni. Naplójegyzetekből és "cetlikből" áll össze Az eltűnt idő nyoma, amely egy hosszú ideje tartó gondolkodási folyamat néhol legszemélyesebb stációit gyűjti egybe.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Életrajz, napló

Az írói válságok valószínűleg mélyebbek, mármint nehezebben feloldhatók, mint a fotográfusi válságok, már ha van bármi értelme az összehasonlításnak. Azért nehezebben feloldhatók, mert a külvilág nem tud segítséget nyújtani. Belül történik minden. A fotográfiában is belül történik szinte minden, de ennek a történésnek az egyik legerősebb eleme a pillanatnyi reakció a minket körülvevő, pillanatnyi valóságra, akár természetes fénynél szemléljük azt, akár mesterséges fényben mi magunk teremtjük meg a valóságot.

5. oldal

Egyetlen olyan művészet sincs, amelyik oly mértékben függene a minket körülvevő világtól, mint a fotográfia.

6. oldal

A mozinak nem az örökkévalóság a titka, hanem a mulandóság.

6. oldal

A lét nagyrészt mégiscsak átláthatatlan, előre nem tudott, így véletlennek megélt történések sorozata.

6. oldal

A képek válogatása, szerkesztése, ami ugyanúgy a fotográfusi alkotómunka része, mint az exponálás, az lehet mindenestül és kétségbevonhatatlanul az enyém. De maga a leexponált kép többé vagy kevésbé a véletlen műve is. A legátgondoltabb életműben is.

6. oldal

Sok-sok évnyi út vezet egy elcsattanó pofontól egy megírt pofonig, akár tudjuk, akár nem, hogy a kettőnek mennyi köze van egymáshoz.

7. oldal

A létkérdések feszegetése nélkül simán le lehet élni egy életet, de a történetmondás genetikailag lett kódolva az emberbe.

7-8. oldal

Az alkotás érdembeli pillanataiban csak puszta szolgák vagyunk. Szinte még az is mindegy, hogy mélyen a tudatom alól vagy valahonnan rajtam kívülről származik az az erő, ami működtet és használ. Az az egy biztos, hogy nem vagyok mindenestül ura.

9. oldal

Ha felnézünk az égre, tulajdonképpen összekavarodik az idő. Amennyiben eltekintünk az éjszakai repülőktől, a műholdaktól, meg néhány bolygótól, a legközelebbi apró pötty nem most van, hanem négy éve volt. A mellette lévő egy- vagy százmillió éve. Szinte mindegy. Megszoktuk. Ezen múlik minden. Nem megérteni, hanem megszokni, mert megérteni lehetetlen. Néha még a csillagászok is megőrülnek tőle.

14. oldal

A téboly és a szentség a fotográfia számára valószínűleg elérhetetlen. Ha percekig mozdulatlanul ülök egy zongora előtt, a csend lehet zene, még a fehér papír is lehet vers - de a falra akasztott üres keret mindig festmény, soha nem fotográfia.

19. oldal

A nemlét számunkra csak sötétségben képzelhető el, bár valószínűleg a nemlétben még sötétség sincs - csak ez számunkra ugyanolyan felfoghatatlan, mint a milliárd éve kihunyt, ma mégis vakító csillagok, meg az összefutó párhuzamosok, meg a senki földje az élő és élettelen anyag között.

21. oldal

Semmi nem indokolja, hogy ne tekintsek a sajátomnak jó pár olyan fotográfiát, amelynek készültekor jelen se lehettem. És ennek természetesen semmi köze a szóban forgó képek minőségéhez. Egyszerűen csak kiszámítható, hogy az adott helyen és időben én magam is ugyanazt vagy valami mérhetetlenül hasonló képet készítettem volna. Egyetlen más művészet sem enged meg efféle számolgatást. Akkor döbbenünk rá, milyen szűkös tarsoly a valóság, amikor egy kupacba szedjük az elmúlt másfél évszázad már-már gyanúsan hasonló fotográfiáit.

22. oldal

Még senki nem látta a saját arcát. Még a tükör is fordított képet ad. Még a fényképen is a pillanatokkal vagy évtizedekkel korábbi arcom látom. Tulajdonképpen nincs más választásom, mint a tükörképem és a mások állítása alapján elhinni a képnek, hogy én vagyok rajta. Ez a hit mégis rendíthetetlenebb minden más hitnél.

24. oldal

Minden rendszer, amelyik a saját túlkapásaival szemben megengedő, pillanatokon belül hasonlóan veszélyessé válik, mint volt az a rendszer, amit leváltott.

50. oldal

Minden egyes kép, még a legpocsékabb is mindenekelőtt azt igazolja, hogy nem egy szoba sarkában, egy íróasztalnál telt a fél életem. Az, hogy a képeim egy részének ezen túl is van jelentése, ehhez képest istenigazából csak ráadás.

76. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom