Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas

(14 idézet)

Agave Könyvek

Jake Marlowe nem mondható fiatalnak. Márciusban lesz kétszázegy éves, de ebből százhetvenet simán letagadhatna. Jake ugyanis vérfarkas, méghozzá egyik fajtársa balszerencsés és erőszakos halálát követően a legutolsó példány. És bár ereje teljében van, lelkileg kikezdi a magány. Eluralkodik rajta a depresszió, s már azt fontolgatja, végez magával – még akkor is, ha ezzel egy több ezer éves legendát temet el örökre. Első látásra úgy tűnik, mi sem egyszerűbb, mint véget vetni mindennek. Csakhogy két kifejezetten veszélyes társaság is üldözőbe veszi, akik eltérő okokból ugyan, de semmitől sem riadnak vissza, hogy életben tartsák Jake-et. Legalábbis a következő holdtöltéig.

Sci-fi, fantasy

Egy bizonyos ponton túl az ember képzelőereje csődöt mond. Hogy is szokták mondani? Jobb bele sem gondolni.

1. fejezet

Az idő múlásával a magányon már csak nevetni lehet.

7. fejezet

Az ember egy idő után ösztönösen megérzi, mikor érdemes a hallgatásra bízni a munka dandárját.

8. fejezet

Az élet pusztán annak leírása, hogy mi történik éppen. Ez minden, mit megtudhatunk, ez minden, mit tudnunk kell.

11. fejezet

Az emberek soha nem úgy viselkednek, mint a regényekben.

13. fejezet

Sosem lehet tudni, mire vár az ember, amíg el nem érkezik.

13. fejezet

Az ember nem élhet kizárólag valaki másért anélkül, hogy előbb-utóbb meg ne utálná.

15. fejezet

Van az úgy, hogy kinézek az ablakon, és tudom, az istenek a világ másik végén vannak. Olyankor meglátom, ki is a világ valójában: egy gyerek, akit elhagytak a szülei, amikor még borzasztóan kicsi volt, és túl nagy árat kellett fizetnie a túlélésért.

18. fejezet

Az élet, akárcsak az unalmas részeg az irodai bulin, folyton odasündörög hozzád, rád támaszkodik, értelmetlen sztorikkal gyötör, és büdös lehelettel a képedbe röhög saját ízetlen tréfáin.

32. fejezet

A gyönyör leírhatatlan, ez magától értetődik, hiszen megsemmisíti az embert, aki nincs ott, hogy átélje.

44. fejezet

A nagy rejtélyek megoldatlanok maradnak, nem engednek bepillantást (kivéve a szerelmet, mely nem is igazán rejtély, csak a rejtélyeket útpadkára leszorító erő); nem tudom, honnan ered az univerzum, vagy mi történik az élőlényekkel a halálukkor. Nem tudom, elfajuló véletlen vagy kifürkészhetetlen tervezés eredménye-e az egész. Nem tudom, hogyan kell élni - de tudom, hogy kell élni, ha el tudjuk viselni. Szeretned kell az életet, mert nincs más rajta kívül.

55. fejezet

Hamar megtanulja az ember, hogy a veszteségnél nincs alapvetőbb dolog. Aztán egész életében próbálja elfelejteni.

56. fejezet

Életünk végén, tényleges végén nem törődünk azzal, hogyan jön el értünk a halál.

13. fejezet

A világ (...) csak úgy ontja a csodákat, bővelkedik bennük, hemzseg tőlük. Mi pedig a tévé és a pia átlátszatlan műanyag buborékjában élünk.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom