 | Krúdy Gyula: Bukfenc(6 idézet) A Bukfenc nem a remélt boldogságról szól, hanem arról, hogy az álmok beteljesületlenek maradnak, arról, hogy a tiszta érzelmeknek nincs helye, az ártatlanságnak nincs értéke sem a budapesti embervásárban, sem pedig a múltjukba temetkező felvidéki városkák tisztes polgári világában kisregényét tartalmazó kötet hátoldalán. Az 1917-ben íródott Bukfenc idején a szerző a nálánál több mint húsz esztendővel fiatalabb lánnyal élete megújítását tervezte, ám furcsa módon mégis éppen ekkor született meg ez az elégikus hangú történet az ifjú lány és az idősödő férfi szerelméről, amely a lírai hangvétel ellenére kegyetlenül illúziótlan. A leányanyaként gyermeket szülő Gyöngyvirág sorsával azt példázza, hogy bár szerelem nélkül nem érdemes élni, a szerelem magában mégsem lehet életmegoldás.Tovább... A Bukfenc nem a remélt boldogságról szól, hanem arról, hogy az álmok beteljesületlenek maradnak, arról, hogy a tiszta érzelmeknek nincs helye, az ártatlanságnak nincs értéke sem a budapesti embervásárban, sem pedig a múltjukba temetkező felvidéki városkák tisztes polgári világában kisregényét tartalmazó kötet hátoldalán. Az 1917-ben íródott Bukfenc idején a szerző a nálánál több mint húsz esztendővel fiatalabb lánnyal élete megújítását tervezte, ám furcsa módon mégis éppen ekkor született meg ez az elégikus hangú történet az ifjú lány és az idősödő férfi szerelméről, amely a lírai hangvétel ellenére kegyetlenül illúziótlan. A leányanyaként gyermeket szülő Gyöngyvirág sorsával azt példázza, hogy bár szerelem nélkül nem érdemes élni, a szerelem magában mégsem lehet életmegoldás. Az útitársnak a témája szintén a szerelem, szereplői a kisváros kispolgári erkölcseinek normáit látszólag betartó, de belülről és a gyakorlatban azt folyvást áthágó szépasszonyok, és a közéjük csapódó férfi, akinek a magányosságát, jellegzetes életérzését az író szinte burjánzó képözönnel, hasonlatokkal, impresszionista mindkét kisregényében a századeleji kispolgári, nemesi erkölcsök bomlását, sajátos elbeszélő módszerével, áttetszően lírai írásművészettel mutatja be. |
A férfiak fecsegőbbek, mint az asszonyok. Soha se mondd el a titkaidat férfinek, mert visszaél gyengeségeddel.
IX. fejezet
Nem mindig azok az emberek lelik fel az életben a harmóniát és megelégedettséget, akik a biztos szülői ház oltalma alatt gyüjtögetik az erőket a majd elkövetkező harcokra.
X. fejezet
Csak egy jó ember mellett maradhatnak szépek a nők, aki soha sem vág ostorral sem lelkükbe, sem az arcukba.
XII. fejezet
A legtöbb haldokló szivesen felkelne az ágyból, hogy szétüssön az örökösök között.
XII. fejezet
Öregasszonyok és gyermeklányok csaknem egyformán gondolkoznak arról, akit szeretnek.
V. fejezet
A szerző további könyvei:
