George Sand: Consuelo

George Sand: Consuelo

(13 idézet)

Palatinus Kiadó

A francia romantika egyik legnagyobb alakjának kiemelkedő műve a tizennyolcadik század Velencéjébe kalauzolja olvasóit. Kivételes tehetségű új énekesnő mutatkozik be a város neves szinházában: a szegénysorból a nemesek világába emelkedő árva Consuelo, akinek ereiben cigányvér is csörgedezik. A lány tüneményes hangjával hatalmas sikert arat, ám a gonosz színházi intrikák, az erénye elleni aljas támadások, valamint megrázó szerelmi csalódása miatt nemsokára elhagyja a lagúnák városát, és Mária Terézia birodalmában bújik el rosszakarói elől. Nevelőnőnek szegődik, ám új otthonában, a világtól elzárt morvaországi kastélyban váratlanul szenvedélyes szerelem ébred benne. Consuelo torokszorítóan izgalmas kalandok közepette kerül lélekben egyre közelebb a kastély urának fiához, Albert grófhoz.Tovább...

A francia romantika egyik legnagyobb alakjának kiemelkedő műve a tizennyolcadik század Velencéjébe kalauzolja olvasóit. Kivételes tehetségű új énekesnő mutatkozik be a város neves szinházában: a szegénysorból a nemesek világába emelkedő árva Consuelo, akinek ereiben cigányvér is csörgedezik. A lány tüneményes hangjával hatalmas sikert arat, ám a gonosz színházi intrikák, az erénye elleni aljas támadások, valamint megrázó szerelmi csalódása miatt nemsokára elhagyja a lagúnák városát, és Mária Terézia birodalmában bújik el rosszakarói elől. Nevelőnőnek szegődik, ám új otthonában, a világtól elzárt morvaországi kastélyban váratlanul szenvedélyes szerelem ébred benne. Consuelo torokszorítóan izgalmas kalandok közepette kerül lélekben egyre közelebb a kastély urának fiához, Albert grófhoz. Eztán már hiába az újabb sikerek Bécsben, ahová számos megpróbáltatás után érkezik meg, hogy tovább csiszolja énektudását, szíve visszahúzza a távoli kastélyba. A mesésen szövevényes, ugyanakkor szárnyalóan romantikus, zeneien nagyívű történet végkifejletéig a hősnőre számos újabb bonyodalom vár Poroszországban és Prágában. A zenerajongó, egyszersmind tanult és szenvedélyes muzsikus Sand talán legsikeresebb műve, melyet jelentős mértékben közeli barátja, Liszt művei ihlettek- az operák zenei világát idézi mind hangulatában, mind szerkesztésében. A szerző századának merész egybefoglalását kínáló Consuelo folytatását Rudolstadt grófné címmel írta meg Sand.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

RomantikusRegény

Kétségbeesésünk, amikor elvesztünk egy szeretett lényt, gyakran titkolt ön-szeretetünkből fakad, meg gyávaságból, hogy most oly feladatokkal kell szembenézni, amelyet az ő távozása okozott. E fájdalom egy része jogos, a másik nem, és küzdeni is kell ellene, bármily természetes legyen.

2. kötet, 403. oldal

A leghitetlenebb szofisták is inkább Isten létét tagadják, mint azt, hogy ő minden tökéletesség, minden tudás és minden szeretet eszménye és megvalósulása. Márpedig hogy adhatna a tökéletesség életet a rossznak, a tudás a hazugságnak, a szeretet a gyűlöletnek és romlottságnak? Az ördög léte csupán mese az emberiség gyermekkorából, abból az időből, amikor a természet világának rontása és csapásai láttára a föld félénk gyermekei azt hitték, hogy két isten van, két teremtő és mindenható szellem, az egyik minden jónak, a másik minden gonosznak forrása; két szinte egyenrangú elv, hiszen Iblisz uralmának számtalan évszázadokig kell tartania, és csak az egek magasságában vívott rettenetes harcok vetnek neki véget.

380. oldal, 1. kötet, 54. fejezet, 1986.

Az egyenlőség szent, ez az emberek atyjának akarata, az emberek kötelessége pedig, hogy igyekezzenek megvalósítani egymás közt. Amikor a népek még komolyan ragaszkodtak hitük szertartásaihoz, az úrvacsora volt az egyenlőség egyetlen formája, amelyet a társadalmi törvények lehetővé tettek. A szegények és a gyengék vigaszt és a vallás ígéretét találták benne, ami megsegítette őket, hogy nehéz napjaikat elviseljék, és jobb jövőt reméljenek utódaiknak.

377. oldal, 1. kötet, 54. fejezet, 1986.

Örök értéket az emberiség a Teremtő lényéből merített.

351. oldal, 1. kötet, 51. fejezet, 1986.

A zene a legtitokzatosabb és legemelkedettebb dolgokat is elmondja, amit a lélek érez és megálmodik. Az eszmék és érzések magasabb rendjét fejezi ki, mint az emberi szó. A végtelent tárja fel.

351. oldal, 1. kötet, 51. fejezet, 1986.

A női hiúság sosem bocsát meg.

347. oldal, 1. kötet, 50. fejezet, 1986.

Mindnyájunkban ott dereng az igaz és jelenlevő élet emléke, valahányszor egy kínos álom a képzelet és őrjöngés világába vet minket. Küszködünk az éjszaka agyrémei és rettenetei ellen, s közben érezzük, csak lidércnyomás az egész, és erőlködünk, hogy felébredjünk; de mintha egy ellenséges hatalom ragadna meg újra és újra, hogy visszalökjön a borzalmas tehetetlenségbe, ahol egyre gyászosabb képek, egyre gyötrőbb fájdalmak ostromolnak és kínoznak.

340. oldal, 1. kötet, 49. fejezet, 1986.

A szerelem a leggyengébb lénynek is erőt ád.

339. oldal, 1. kötet, 49. fejezet, 1986.

Isten nem akarja, hogy az ember megtagadja a való élet érzéseit és tudatát, és túlságosan gyakran egy eszményi világ bizonytalan szemléletébe emelkedjék. Az effajta mámort a gőg és a tétlenség büntetéseként, őrület és dührohamok követik.

316. oldal, 1. kötet, 46. fejezet, 1986.

Nem a kicsapongás féktelensége, hanem az együttélés egyszerű öröme kapcsol legszorosabban a nőkhöz.

1. kötet, 3. fejezet

A halál elsuhan majd közöttünk, de csak látszólag választ el bennünket, hogy aztán az örökkévalóságban egyesítsen.

2. kötet, Zárószó

Sok hibád van ugyan, de lehetőséged is, hogy legyőzd őket; mert benned olyan képességek vannak, amelyeket sem az oktatás, sem a munka nem adhat; megvan benned az, amit sem a rossz tanácsok, sem a rossz példák el nem vehetnek, a szent tűz... a lángész lobogása! Ez a tűz, sajna, semmit sem világít meg, a lángész terméketlen marad... mert látom a szemedben, ahogy a hangodból is éreztem, hogy nem ismered az igazi művészetet, nem hiszel a nagy mestereknek, nem tiszteled a nagy alkotásokat; a dicsőséget szereted, csak a dicsőséget, és azt is csupán önmagadért.

1. kötet, 4. fejezet

Egy kevéssé tetszetős arc egyre jobban elveszíti a tetszés képességét. Aki hordozza, közönyös lévén a többieknek, önmaga iránt is közönyössé válik, nemtörődömsége kiül az arcára, és egyre jobban taszítja mások tekintetét. A szépség viszont állandóan figyeli, díszíti, óvja, szemléli, és talán így is mondhatjuk, egy folyton előtte lebegő, képzeletbeli tükörbe vetíti magát. A rútság elfelejti és elhagyja magát. De kétféle rútság van: amelyik szenved, és a düh meg az irigység fegyverével tiltakozik a külvilág véleménye ellen: ez az egyedüli, az igazi rútság; a másik viszont jámbor és gondtalan, belenyugszik sorsába, nem kerüli és nem hívja ki az ítéletet, és így, ha a szemnek nem, legalább a szívnek tetszik.

1. kötet, 2. fejezet

A szerző további könyve:

George Sand: A kis Fadette

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom