Georg Büchner: Danton halála

(4 idézet)

Irodalmi Könyvkiadó

Párizs, 1793. A városban dühöng a terror. A forradalom egyik vezéralakja Danton, aki egykor maga is részt vett a kivégzésekben; jóváhagyta, sőt támogatta azokat. Ám ahogy kezdtek elfajulni a mészárlások, belefásult a "forradalmi bíró" szerepébe; töprengőbb és dekadensebb lett. Úgy érzi, a forradalomnak egy jobb életet kellett volna elhoznia - a mostani káoszt és mértéktelenséget már nem tudja elfogadni. "Bábok vagyunk mindnyájan, ismeretlen hatalmak dróton ráncigálnak, nem mi magunktól mozgunk" - mondja, félreáll az események sodrából, és egyre inkább a testiség élvezeteinek szenteli napjait. Feledni próbál, és élni az életet. Ám a forradalom kérlelhetetlenséget mutató vezetői, Robespierre és Saint-Just csak erre az elgyengülésre várnak, és elhatározzák, hogy megsemmisítik immár politikai ellenféllé vált egykori harcostársaikat.Tovább...

Párizs, 1793. A városban dühöng a terror. A forradalom egyik vezéralakja Danton, aki egykor maga is részt vett a kivégzésekben; jóváhagyta, sőt támogatta azokat. Ám ahogy kezdtek elfajulni a mészárlások, belefásult a "forradalmi bíró" szerepébe; töprengőbb és dekadensebb lett. Úgy érzi, a forradalomnak egy jobb életet kellett volna elhoznia - a mostani káoszt és mértéktelenséget már nem tudja elfogadni. "Bábok vagyunk mindnyájan, ismeretlen hatalmak dróton ráncigálnak, nem mi magunktól mozgunk" - mondja, félreáll az események sodrából, és egyre inkább a testiség élvezeteinek szenteli napjait. Feledni próbál, és élni az életet. Ám a forradalom kérlelhetetlenséget mutató vezetői, Robespierre és Saint-Just csak erre az elgyengülésre várnak, és elhatározzák, hogy megsemmisítik immár politikai ellenféllé vált egykori harcostársaikat. Dantont és barátját, a költő Camille Desmoulins-t elfogják, és a börtönné alakított Luxembourg-palotába zárják. Danton a börtönben még bizakodik, becsületesen és nyílt kártyákkal védekezik, ám már szó sincs igazságosságról és törvényről: a vádlók elképesztő demagógiával elérik, hogy Danton tárgyalása a halálos ítélet felé terelődjön. Dantonnak esélye sincs a megmenekülésre, és végül ő is elindul a vérpad felé. Felesége, Júlia, megmérgezi magát, Camille kedvese, Lucile pedig őrülten kószál az utcán, s már csupán annyit képes odakiáltani a kíváncsiskodóknak: "Éljen a király!"

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Világirodalom

Ismerni egymást? Talán ha feltörnénk egymás koponyáját, és az agysejtekből kicibálnánk a gondolatokat.

7. oldal

Édeskeveset tudunk egymásról. A bőrünk vastag, nyújtogatjuk egymás felé kezünket, de hiába, csak a durva bőrt kaparjuk le egymásról. Egyedül vagyunk.

1. felvonás

Kiáltanom kellene; és én nem bírok, az élet nem éri meg azt a fáradságot, amelybe a fenntartása kerül.

2. felvonás

Csak azt nem értem, hogy az emberek az utcán miért nem nevetnek egymás szemébe? Én azt érzem, hogy az ablakokból és a sírokból is ki kellene röhögniök, és az égnek meg kellene szakadnia s a földnek rázkódnia a nevetéstől.

Második felvonás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom