 | Ruth Rendell: Démon képében(14 idézet) Ráhullt a lámpa fénye, megvilágította üres szemét: azután megtört a fény, s az árnyak játéka félelmet rajzolt az arcára. Arthur nem moccant, de esküdni mert volna, hogy a lány megmozdult. Nincsen számára irgalom, nincs menekvés, semmi sincs, csak a repedezett, pókhálós, ég felé meredő téglafal a háta mögött. A zseblámpából homályosan világító, sarki utcalámpa lett. Hirtelen ötlettel kioltotta. Tökéletes csönd, tökéletes sötét. A lány kereket akart oldani. Így kell lennie, mert a fal felé tapogatózva nem találta sehol. Megérintette a nyirkos téglát, s egy csöppnyi víz pergett le az ujjai között. A fal mentén tapogatott előre a lány után, most már nyögött, hangosan, rekedten zihált. Végre megérintette a ruháját, és keze felkúszott hideg nyakára. Melegnek és puhának érezte, mint Bridget O`Neillét. Honnan szakadt fel ez a fojtott, fuldokló kiáltás? A lány hangja volt vagy az övé? - Ezúttal a nyakkendőjével fojtotta meg. Addig csavarta, amíg megfájdult a keze. |
Azt hiszem, már az első találkozásunkkor beléd szerettem, és bár sokért nem adnám, ha kiírhatnám magamból ezt az érzést, és szabad lehetnék - nem tehetem. Te voltál minden reményem, te adtál célt az életemnek.
184. oldal, második bekezdés
A szerelem fogalma tág, számtalan érzelem belefér, s majdnem mind megteszi, ha a cél: elvonni a figyelmet a valódiról, az egyetlenről, a tökéletesről, a szerelemről.
181. oldal
Egy szerelmi viszony befejezésének rengeteg útja-módja van. (...) Hűvös megbeszélés, hangos jelenet, álnemes lemondás, vidám legyünk-ezentúl-barátok típusú búcsú.
168. oldal
Azt mondtad, a "szerelmesnek lenni" kifejezés elavult, értelmetlen, de végül megértetted, mert szerelmes lettél belém.
154. oldal
A levelek nem tévednek el, igaz? De fennáll a lehetőség, hogy nem akarsz írni, hogy haragszol rám, és most ugyanúgy váratsz engem, ahogyan azelőtt én várattalak.
145. oldal
Nézd a csillagokat, csillagom. Ha én volnék a menny, ezernyi szemmel nézhetnék le rád.
111. oldal
Téged választottalak, véglegesen és visszavonhatatlanul. Hogy örökre-e? Remélem. De egyszer már ígértem neked, hogy örökké, szóval azóta óvatos vagyok ezzel az óriási, rettentő ígérettel.
108. oldal
A pszichopata jellegzetessége, hogy képtelen érzelmi kapcsolatokat teremteni. Ha ilyen mégis kialakul - felszínesen és szórványosan -, célja saját vágyának nyílt kielégítése. Büntetlen és szerelem nélkül való. A pszichopata a frusztráció leküzdésének kevés szocializált módját ismeri. Amelyeket mégis ismer (...), legjobb esetben is csak groteszkek lehetnek.
67. oldal
Hagyd a létrát, ugorj, ha vakon is, az örökkévalóságba, jöjjön, aminek jönnie kell, jöjjön a menny, jöjjön a pokol...
55. oldal
Emlékszem mindenre, amit tanítottál, nem felejtettem el az alapelveket, amelyre az életet fel lehet építeni. Alkalmazott egzisztencializmus. Azt mondom magamnak, hogy egyetlen más felnőtt emberért sem vagyok felelős, és nem azért jöttem a világra, hogy megfeleljek.
54. oldal
Hidd el, ez árnyékvilágban
csak az boldog, aki részeg.
Kacag tőle a nyomorult,
s aki bátor, még merészebb.
49. oldal
Jusson eszedbe: ha egy munka megéri, hogy csináld, akkor azt is megéri, hogy jól csináld.
35. oldal