Gárdonyi Géza: Égre néző lélek

Gárdonyi Géza: Égre néző lélek

(39 idézet)

Lazi Kiadó

Az egy­sze­rű, sze­rény, hét­köz­na­pi böl­cses­ség so­ha nem nél­kü­löz­te az i­dő mú­lá­sá­nak nyo­mon ­kö­ve­té­sét, s a tes­ti-­lel­ki e­gész­ség meg­őr­zé­sé­nek i­gé­nyét sem. Így nem cso­da, ha szin­te min­den csa­lád köny­ves­pol­cán ott la­pult a ka­len­dá­ri­um mel­lett egy Fü­ves könyv is. Az év­szá­za­dok so­rán kik­ris­tá­lyo­so­dott ta­pasz­ta­lás az a­pá­ról fi­ú­ra szál­ló és e­zen­köz­ben esszen­ci­á­vá sű­rű­sö­dő ,,­gyógy­ke­net" az é­let min­den­nap­ja­i­ban i­ga­zí­tot­ta el a té­vely­gőt, mi­köz­ben a szív, a lé­lek és test ba­ja­i­ra is gyó­gyí­rül szol­gált. Gár­do­nyi nem me­rev ke­re­tek kö­zé szo­rí­tott ál­ta­lá­nos sza­bály­gyűj­te­ményt kí­ván köz­re­ad­ni; az é­let min­den­na­pi él­mé­nye­i­ből le­szűrt ta­pasz­ta­lat, a na­iv kí­ván­csi­ság­tól haj­tott meg­is­me­rés, majd a fel­fe­de­zés ö­rö­mé­vel á­t­i­ta­tott s meg­élt i­gaz­ság összeg­zé­sét kí­nál­ja ol­va­só­i­nak.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Aforizma-gyűjtemény

A mindenség.
Olyan ez, mint a titkos-írású levél. Aki nem ismeri a kulcsát, azt mondja:
- Micsoda betűzavar! Micsoda értelmetlenség!
A mindenség titkos írásának ez a szó a kulcsa:
- Isten.

A természeti életet vizsgáló tudomány nem keres Istent, csak a természet titkait. S mégis ahogy ezeket fejti, folyton az Istent találja: lépésről lépésre közeledik hozzá. A tudomány bányászai ezek: sötétben indultak, apró lámpásokkal, s íme lassankint a világosság bányájában találják magukat. Minden csákányütésre új fény ragyog elő.

Aki Istenről gondolkodik, imádkozik. Aki alkotásait csodálja, imádkozik. Aki bizalommal néz az égre, imádkozik. És legjobban imádkozunk akkor, mikor Istenre való gondolással segítünk embertársainkon.

Az is elhibázása az életnek, ha minden munkánk és gondolatunk a vagyonszerzés. Gyűjtünk először azért, hogy a hét sovány esztendőre meglegyünk. Gyűjtünk aztán, hogy bőségben éljünk, azután hogy gyermekeinknek ne kelljen dolgozniuk, s még azután is gyűjtünk, mert megszoktuk, mert a célt elfelejtettük. Már nem azért gyűjtünk, hogy éljünk, hanem azért élünk, hogy gyűjtsünk. És gyűjtünk, gyűjtünk: nincs semmi gondolatunk, semmi vágyunk, cselekvésünk, csak a gyűjtés, a pénzszaporítás. Végre a halál lerántja a kezünket a pénzes zacskóról.

125-126. oldal

Ha vén halottnak a sírgödör szélén még egyszer megnyílhatna az ajka, valamennyi azt mondaná:
- Bolondul éltem!
Mert valamennyi úgy élt ezen a földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, úgy robotolt, verejtékezett, gyűjtött, rendezkedett, hogy az elején túl aztán jól élhessen. S egyszer csak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sírnál.
Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb.
Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való útja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért.

121. oldal

Minden adósság rablánc a nyakadon - a nyakadon, lábadon. Ha nem szorít is, nyom.
Csak egy adósság az, amely nem köt, hanem ha kötött voltál is, megszabadít, amely nem nyom, hanem fölemel - ha a gonosznak gonosz tettét hagyod megfizetetlen.

108. oldal

Egy buborék, mely száz évig élhet.
Ez volna az emberi élet?

38. oldal

Ha bizonyosak lehetnénk január 1-jén arról, hogy december 31-én meghalunk...
Milyen más lenne a gondolkodásunk, munkánk, magunk viselete!
Mennyi sok izgalmat ismernénk haszontalannak!
Mennyi sok emberre néznénk több szeretettel!
Milyen hálásak lennénk csak egy szép napos időért! Egy jó vacokért! Egy tányér ételért!
Milyen érdeklődés nélkül olvasnánk a politikát, börzét és nyílt téri nyilatkozatokat!
Milyen érdeklődés nélkül néznénk sok nyargalást, tülekedést, kiskalapácsot és nagykalapácsot, irigy nyálat és dühtajtékot, furkósbotot, rendjelet, rózsaszín levelet és selyem nyakkendőket. Pénzolvasást és telekkönyvi táblázásokat. S tovább is így.

36-37. oldal

Semmi sem nehezebb, mint embernek lenni emberek között.

Emberszeretet c. rész

Ellensége mindenkinek akad. Ez természeti törvény. Az ember akaratát az ellenállás, a küzdelem acélozza. Mindazonáltal valahányszor fuj valaki reánk, vessünk számot magunkkal, hogy valamely cselekedetünk-e az oka? Ha rosszat tettünk, engeszteljük meg. Ha nem lehet, tegyünk iránta annyi jót, amennyi tőlünk telik.

Ellenség c. rész

Nekem a gyönyörűségeim közé tartozik az, hogy mikor lehet, az (...) ellenségemnek jót teszek, - a háta mögött. Ő ne tudja meg, mert ez meghunyászkodás lenne. A tökéletlen ember inkább maradjon ellenségem, mintsemhogy barátommá váljék.

Ellenség c. rész

Minden cselekedetünk egy-egy felelet erre a kérdésre: Ki vagyok én? Minél szokatlanabb a cselekedet, annál erősebb a felelet.

Lélek c. rész

Nagy szenvedést átélt ember új szívet kap Istentől.

99. oldal

A boldogság felé azok haladnak legbizonyosabb úton, akik a boldogságot hajhásszák.

99. oldal

Aki mindent hisz - gyanakszom rá, hogy buta. Aki semmit sem hisz, csak amit testi szeme láthat - arra már nem is gyanakszom...

72. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom