Agatha Christie: Egy marék rozs

Agatha Christie: Egy marék rozs

(12 idézet)

Európa Könyvkiadó

Rex Fortescue-t, a nagystílű üzletembert senki sem szerette, sőt: sokan legszívesebben eltették volna láb alól. Olyan sokan, hogy amikor egy nap a közutálatnak örvendő férfiú valóban mérgezés áldozata lesz, a rendőrséget a gyanúsítottak tömege valósággal megbénítja. Szerencsére azonban segítségükre siet a bájos, rózsás arcú, ősz hajú falusi vénkisasszony, Miss Marple, és így aztán mégiscsak horogra akad a valódi tettes.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

A rémes feszültség, a sok megrázkódtatás... hát az valami szörnyű. A megrázkódtatás ugyanis nem hat rögtön. Késleltetett hatás. Van ilyen.

21. fejezet, 194. oldal

Azt tanácsolom: ha valami, akármi, elromlik az ember életében, az lenne a legjobb, ha visszamenne oda, ahol gyermekkorában boldog volt.

28. fejezet, 252. oldal

Ha az ember tudja valakiről, hogy hazudik, akkor az már olyan, mintha az igazat mondaná!

25. fejezet, 234. oldal

A téboly mindig félelmetes, mert az ember nem tudja követni az őrült agy járását. Sosem lehet tudni, mi lesz a következő lépése.

22. fejezet, 198. oldal

A világért sem panaszkodom (...) Sosem voltam panaszkodó fajta. Énszerintem, ami ráméretett az emberre, azt viselnie kell. Bele kell törődni a megváltozhatatlanba.

21. fejezet, 191. oldal

Az elgondolás nem segít, csak a tett!

20. fejezet, 183. oldal

Az óvatosság még senkinek sem használt. Néha muszáj kockáztatni, merészen lépni. Nagy fába vágni a fejszénket!

19. fejezet, 176. oldal

Az ember változik a korral: (...) megjön a kedve az állandóságra!

19. fejezet, 174. oldal

Ajkamon pecsét! (...) Gyönyörű kifejezés, de az égvilágon nem jelent semmit.

12. fejezet, 96. oldal

Ha az ember maga meg nem tud mindent csinálni, másoktól sem várhatja el!

4. fejezet, 40. oldal

Hiszen mindig is ilyen volt. Rossz. Rossz, a csontja velejéig, és... vonzó. Ragyogó esze van, és nem riad vissza a kockázattól. Mindig is vállalta a kockázatot, és mert annyira vonzó és rokonszenves, mindenki mindig a legjobbat tételezte fel róla, nem pedig a legrosszabbat.

27. fejezet, 241. oldal

De hát esendők vagyunk, olykor akaratlanul is megszeretjük a bűnöst.

28. fejezet, 252. oldal

A szerző további könyvei:

Agatha Christie: És eljő a halál...Agatha Christie: Nem zörög a harasztAgatha Christie: Öt kismalacAgatha Christie: A kristálytükör meghasadtAgatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom