Rabindranath Tagore: Eltévedt madarak

(14 idézet)

Az ember története türelemmel várja a megbántott ember diadalát.

316. aforizma

Az elme, ha csupa logika, olyan, mint a kétélű kés; megvérzi annak a kezét, ki forgatja.

192. sz. idézet

A találkozás mécsese hosszan ég; búcsúzáskor egy pillanat alatt kialszik.

Azok, akik mindent bírnak kívüled, mosolyognak azokon, akiknek senkijük sincsen, csupán te!

Mint ahogyan a sirály és a hullám találkoznak, mi is úgy találkozunk és közeledünk egymáshoz. A sirályok elszállnak, a hullámok tovahömpölyögnek, s mi búcsúzunk.

Az élet abban találja meg gazdagságát, amit a világ követel tőle, értékét pedig abban, amit a szeretet vár tőle.

Annak szól ez a vágyakozás, kit érzünk a sötétben, de nem látunk a napfénynél.

Ha leszaggatod a virág szirmait, nem szedted össze szépségét is.

Az igazságtalanság nem bírja el a vereséget, de az igazság igen.

Ha minden tévedés elől bezárod ajtódat, az Igazságodat is kizárod.

Szívem a világ partjához csapdossa hullámait és könnyeivel írja rá nevét e szóval: - szeretlek!

A nagy sivatag egyetlen fűszál szerelméért eped, de ez fejét rázza, kacag és elmenekül.

Ha könnyezel, mert eltűnt a nap, eltűnnek a csillagok is.

Egyszer azt álmodtuk, hogy idegenek vagyunk. Fölébredtünk, hogy lássuk, mennyire drágák vagyunk egymásnak.

A szerző további könyvei:

Rabindranath Tagore: Hindosztáni virágokRabindranath Tagore: A boldogság ígérete
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom