Honoré de Balzac: Elveszett illúziók

Honoré de Balzac: Elveszett illúziók

(26 idézet)

Európa Könyvkiadó

Ebben az egy regényben mintha Balzac minden egyes regényírói képessége egyesülne: ez az ő legigényesebb, legköltőibb, legmonumentálisabb, egyszóval legszebb regénye, amelyben benne van egy egész kor, a restauráció társadalma, a vidék és a főváros ellentétes környezetrajzával, egy költő és egy feltaláló lélektani drámájával, a modern sajtó- és kiadóvilág "tündöklésével és nyomorával", az alakok, a helyzetek, a fokozások és feszültségek már-már kábítóan zsúfolt és kiapadhatatlan gazdagságával. A regény cselekménye kettős, fő alakja is kettő van: Lucien de Rubempré és David Séchard. Mind a ketten "költők", vagyis hiszékeny s naiv álmodók, s ez is lesz a fő oka illúzióik vesztének. A két barát kétféle életutat követ, kétféle becsvágyat hajszol. Davidot, a feltalálót a hitegetők s a versenytársak fosztják majd meg elsősorban találmánya dicsőségétől, Lucient meg a párizsi sajtódzsungel süllyeszti a maga ellenállhatatlan fertőjébe. Kettőjük sorsát egyrészt a kor, a Lajos Fülöp-i polgáruralom magyarázza és fűzi egybe, másrészt magának Balzacnak ifjúkori és egyéni tapasztalásai nyomdász és kiadó korában. Vagyis, ami a nagy témának olyan mély zengzetet és visszhangot ad, az a kor és a személyes élmény egymást erősítő összjátéka.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

VilágirodalomRegény

Az újság, ahelyett hogy szent hivatás volna, a pártok eszközévé lett; eszközből üzletté; és mint minden üzlet, becstelen és rosszhiszemű.

721. oldal, 1963.

A rossz megegyezés is többet ér a jó pörnél.

625. oldal, 1978.

A gyémánt nem ismeri tulajdon értékét.

586. oldal

Az irigység éppen annyi nyelvet old meg, ahányat a csodálat megdermeszt.

560. oldal, 1978.

Családi körben az emberek mindig megalkusznak a szerencsétlenséggel: megszokják, s a reménység elviselhetővé teszi a kegyetlenséget.

538. oldal, 1978.

A szerelmet nem lehet úgy kitépni a szívből, ahogy egy fogat kihúznak.

261. oldal

Elsősorban az emberiség tulajdonai vagyunk, csak azután adhatjuk oda magunkat egy emberért.

260. oldal

Egy színésznő szenvedélye éppen azért szép, mert a legrikítóbb ellentétben van a környezetével.

227. oldal

Minél szebb a könyv, annál kevesebb az eshetőség, hogy eladható. Minden kiváló ember fölébe emelkedhetik a tömegeknek, a sikere tehát egyenes arányban van azzal az idővel, ami alatt műve értékét megismerhetik.

218. oldal

A legveszedelmesebb dolog a világon, ha valaki szellemes, de egyedül, egy zugba elhúzódva.

217. oldal

Nincs olyan erény, amellyel valami bűn ne járna együtt.

216. oldal

Az ember mindig újra követeli a teljesen érthetetlen, tudományos dolgokat, amelyeknek mindig varázsos hatásuk van, mint mindennek, ami mély, titokzatos, felfoghatatlan.

204. oldal

Az asszony a szenvedély erejével bontja meg a társadalom rendjét.

168. oldal

Olcsón senki sem lehet nagy emberré. A lángész könnyekkel öntözi meg alkotá­sait. A tehetség: erkölcsi lény, s mint minden élőlénynek, en­nek is van betegségekre hajlamos gyermekkora. A Társada­lom éppen úgy visszalöki a tökéletlen tehet­séget, mint ahogy a Természet elsodorja a gyönge vagy rosszul alkotott teremt­ményeket. Aki az emberek fölé akar emelkedni, annak elő kell készülnie a küzdelemre, és nem szabad meg­hátrálnia sem­mi nehézség elől. A nagy író olyan mártír, aki nem fog meg­halni.

166-167. oldal

A rímfaragók min­dig megbuknak, ha prózában akarnak dolgozni. Prózában nincsenek verspótló, henye szavak, ott föltétlenül mondani kell valamit.

161. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom