Kosztolányi Dezső: Ércnél maradóbb

(5 idézet)

Szépirodalmi Könyvkiadó

Világirodalmi tanulmányaiból, cikkeiből is kitetszik az esztéta Kosztolányi egyik legfőbb tulajdonsága: nem törekszik tudományos rendszerességre, teljességre, módszerességre inkább az a célja, hogy egy-egy szellemes ötlettel, olykor egészen páratlan leleménnyel megvilágítsa a vizsgált mű vagy alkotói pálya jellegzetességeit; az alkotásban azokat a hatóeszközöket keresi, melyek a lényeghez, a mű mondandójához vezetnek. Az irodalmi alkotásról, a művészet bonyolult, nemegyszer elvont dolgairól érzékletesen, egyszerű természetességgel ír mindig, olyan kristályos szerkezetben, olyan nyelvi-stilisztikai eleganciával, hogy az íróról, a műről alkotott véleményének lényege mindig egyértelműen, világosan fejeződik ki.
Ebben a kötetben a világirodalomnak olyan óriásai vonulnak föl, mint Horatius, Shakespeare, Calderón, Goethe, Schiller, Puskin, Poe, Turgenyev, Dosztojevszkij, Tolsztoj, Baudelaire, Maupassant, Ibsen; de kortársai vagy majdnem kortársai közül is a legnagyobbak: Carducci, Tagore, Swinburne, Hauptmann, D`Annunzio, Pirandello, Yeats, Bunyin, Mann, Rilke, Werfel, Wilder.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Magyar szépirodalom

De ha szorosan vesszük, minden gépies a földön. A csókolódzás is gépies. Mióta a világ világ, úgy csókolódzunk, hogy a férfi a száját rátapasztja a nő szájára, egy darabig szívja, aztán eltávolodik tőle, újrakezdi a műveletet. Aki észreveszi, hogy ez egyhangú, s azon töri a fejét, hogy a csókolódzás terén valami "újítás" kellene, például, hogy a férfi piros papírsipkát tegyen a fejére, a nő pedig kis ezüstcsengettyűt a fülére, s a félhomályos szobában a Tűzvarázs-t játssza egy jeles művész és láthatatlan inasok perzsaliliom-illatot fújjanak rájuk, azt én nem "vakmerő, forradalmi lélek"-nek nevezem, hanem valami egészen másnak, az nem a csókolódzás új művészetét teremti meg, az egyszerűen unja a csókolódzást, az egyszerűen nem tud csókolódzni, az egyszerűen nem szerelmes többé.

Irodalmi levél

Mindnyájan kárhozottak vagyunk. A poklunk a föld, s átkunk a szörnyű, borzalmas, elviselhetetlen élet.

Az élet siralomvölgy. A szerelem bűn. A gyönyör átok, a kéj a romlásnak és rothadásnak oka.

A tudomány nem vált meg bennünket. Az ember nem halad, legfeljebb a sír felé halad. Az élet céltalan.

Ahhoz, hogy egy nép a földi dolgok fonákságán jóízűen, bölcsen nevetni tudjon, sok intelligencia, nagy kultúra és számtalan megpróbáltatás kell.

A szerző további könyvei:

Kosztolányi Dezső: Esti KornélKosztolányi Dezső: Édes AnnaKosztolányi Dezső: Esti Kornél kalandjaiKosztolányi Dezső: Nyelv és lélekKosztolányi Dezső: Nero, a véres költő
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom