Terry Pratchett: Érdekes idők

Az élet (...) olyan, akár egy madár, amely az esti sötétségből tűnik elő, átrepül a zsúfolt ebédlőn, majd egy nyitott ablakon át ismét a kinti éjbe távozik.

Előbb-utóbb úgyis holtan végzi az ember. (...) És nagyjából ennyi az egész. Éled az életed, igyekszel, amennyire csak telik tőled, de igazából úgysem számít, mer` a végén úgyis csak meghalsz.

A nevek fontosak. Egy névvel bíró dolog már kicsivel több, mint annak előtte.

Az embernek előbb kissé mindig bele kell piszkálnia a dolgokba ahhoz, hogy elkezdhessen bármit is megérteni azokból.

Az élet nem más, mint gyöngyként egymás mellé fűzött átmeneti megoldások sorozata.

Semmi sem olyan, mint amilyennek szeretnénk. Nem létezik csodálatos, kivételes szerencse, nincsenek varázslatos megoldások, és a jó emberek nem győznek pusztán azért, mert kicsik, de merészek!

A futás a leghatékonyabb életben maradási módszer. De talán mégis akadnak esetek, mikor az embernek meg kell állnia, és fel kell vennie a harcot - talán pusztán azért, mert már nincs hova futnia.

Attól, mert az embert épp nem üldözik, még nem kell okvetlenül abbahagynia a menekülést.

Nagyon jól ismerem azokat az embereket, akik a közjóért hozandó áldozatokról szónokolnak. De sohasem magukra gondolnak! Ha azt halljátok valakitől, hogy "előre, bátor elvtársaim!", biztosak lehettek abban, hogy ő lesz az, aki a mögé a bazi nagy szikla mögé fog kuporodni, és ő viseli majd az egyetlen igazán nyílálló sisakot.

Ezért kell mindig is megadni a kellő tiszteletet az ősöknek, mert egy napon magad is azzá válhatsz.

A papír hatalmasabb lehet bármilyen fegyvernél.

A nők olyanok, akár az őzek (...). Nem lehet csak úgy nekik rontani, be kell cserkészni őket.

Alig pár ember létezik a világon. Testek persze számlálatlanul vannak, de emberek alig néhányan. Ez az oka annak, hogy folyton ugyanolyan alakokba botlunk. Talán még valami öntőforma is akad valahol.

A civilizáció egyik fő célja az erőszakot a legvégső eszközök egyikévé tenni.

Nem hiszek a legendákban, de hiszek a mások hitében.