Lucius Annaeus Seneca: Erkölcsi levelek

(33 idézet)

Európa Könyvkiadó

Hatvanhatodik éve körül járt Lucius Annaeus Seneca, mikor úgy érezte, élete során már elég kegyben és kegyvesztettségben részesült; egyformán elege lett a császári udvar ragyogásából és intrikáiból; nem akarta szellemét már sem politikai gúnyiratokban, sem hízelgő magasztalásokban csillogtatni; befolyására éppúgy legyintett, mint befolyásával szerzett vagyonára. Nem írt már tragédiákat, hanem átélt; mint ahogyan politikai illúziói, úgy haltak el sorjában barátai, s nem mindegyik természetes halállal; tudta maga is, hogy veszélyes életet él, annál veszélyesebbet, minél több hajdani szál fűzi hozzá gyilkos neveltjét, a képmutató és kiszámíthatatlan bohócot.Tovább...

Hatvanhatodik éve körül járt Lucius Annaeus Seneca, mikor úgy érezte, élete során már elég kegyben és kegyvesztettségben részesült; egyformán elege lett a császári udvar ragyogásából és intrikáiból; nem akarta szellemét már sem politikai gúnyiratokban, sem hízelgő magasztalásokban csillogtatni; befolyására éppúgy legyintett, mint befolyásával szerzett vagyonára. Nem írt már tragédiákat, hanem átélt; mint ahogyan politikai illúziói, úgy haltak el sorjában barátai, s nem mindegyik természetes halállal; tudta maga is, hogy veszélyes életet él, annál veszélyesebbet, minél több hajdani szál fűzi hozzá gyilkos neveltjét, a képmutató és kiszámíthatatlan bohócot. S akkor ez az ellentmondásairól annyira igazságtalanul híres római még egy utolsó ellentmondásba bonyolódott: hogy biztonságát megőrizze, óvatosan, de félreérthetetlenül szakított Neróval; pedig jól tudta, ha ezzel elodázza is, tulajdonképpen kihívja halálát, s miközben életösztöne azt diktálta, hogy a tovább élésre tegyen kísérletet - a halálra edzette magát. Epikureizmussal színezett sztoikus erkölcsfilozófiájának summáját, eszmei végrendeletét írta meg az időszámításunk szerinti 63. és 65. év között barátjához címzett leveleiben.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

FilozófiaVilágirodalom

Az éjszaka hozza a szorongást, nem semmisíti meg, s csak megváltoztatja gondjainkat. Mert alvás közben az álmatlan órák is éppolyan zavartak, mint a nappal. Az igazi nyugalom a helyes gondolkodásból bomlik ki.

56. levél

Olcsó az éhség, drága a csömör.

17. levél

Maradj szorosan a nyomában annak, amibe belefogtál, s talán eljutsz a csúcsig, vagy oda, ahol egyedül te érted meg, hogy még nincs itt a csúcs.

20. levél

Az óvatos kormányos kikérdezi a tapasztaltakat, mekkora a hullámzás, mit jeleznek a felhők, s az örvényléséről hírhedt vidéket nagy ívben kikerüli.

14. levél

Ami rossz, árt. Ami árt, hitványabbá tesz. A fájdalom és a szegénység nem tesz hitványabbá: tehát nem rossz.

85. levél

A vadállatok menekülnek, ha veszélyt látnak; ha elfutottak, már gondtalanok: minket a jövendő s a múlt egyaránt kínpadra von.

5. levél

Nem tudjuk értékelni a dolgokat - nem a hírük, hanem a természetük szerint kell döntenünk róluk. Nincs bennük semmi nagyszerű, hogy értelmünket magukhoz édesgessék, csak éppen megszoktuk, hogy bámuljuk őket. Hiszen nem azért dicsérik mindezt, mert kívánatos, hanem azért kívánják, mert feldicsérték, s miután egyesek tévedéséből mindenki tévedése lett, mindenki tévedéséből így lesz egyesek tévedése.

81. levél

Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül.

Miben tévednek hát az emberek, noha mindannyian a boldog életre vágynak? Abban, hogy a rávezető eszközöket fogadják el helyette, s mialatt keresik, menekülnek előle.

Senki sem jó véletlenül. Az erényt tanulni kell.

Az igazán nagy ember úgy használja a cserépedényt, mintha ezüstből volna. De az sem kisebb, aki úgy használja az ezüstöt, mint a cserépedényt.

Tudni annyi, mint mindent sajátunkká tenni, nem függeni a példától, és nem sandítani vissza a mesterre.

Az embert éppolyan jól fedi a szalmatető, mint az arany.

8. levél

Mit ér az egész környék csendje, ha szenvedélyeink üvöltenek?

A legnagyobb hatalom: önmagunknak parancsolni.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom