Kurt Vonnegut: Galápagos

Kurt Vonnegut: Galápagos

(4 idézet)

Maecenas Kiadó

Amióta Charles Darwinban felötlött a természetes kiválasztódás gondolata, a túlélés-teória heves viták tárgya. Vonnegut a maga sajátos módján, fergeteges evolúcióparódiában fejti ki kedvenc témájával kapcsolatos nézeteit. Regényének cselekményét Kilgore Trout fiának nyugalmat nem lelő szelleme révén kerek egymillió évig követhetjük. Mire az utolsó homokszem is lepereg, az ember csupán a Galápagos-szigeteken honos, a bolygó összes többi táját visszavette tőle a természet. A homo sapiens utódai vízi lények immár, fókaszerűek, nyers hallal táplálkoznak, agyuk parányi, koponyájuk áramvonalas, cápák óvják őket a túlszaporodástól, ám mégis itt, a szigeteken jön létre az első, sorsával elégedett emberi kolónia. Kurt Vonnegut világában korántsem az emberi agy az evolúció csúcsteljesítménye. Sőt! Visszafejlődése teremt boldog harmóniát.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Regény

Úgy tartották, hogy az emberi nem fennmaradásáért való fáradozás: dögunalom. Mennyivel szórakoztatóbb példának okáért a tenisz. Jön a labda, beleütünk. Megint jön, megint beleütünk.

96. oldal

Munka, vesződség sose rossz,
Csupán henyélni kár,
Mert tétlen kéznek a Gonosz
Tennivalót talál.

Isaac Watts(átvett idézet)

216. oldal

A legtöbb ember élete valamikor régen azért telt a csendes reménytelenség jegyében, mert a koponyákban zakatoló ördögi számítógépek képtelenek voltak arra, hogy megzabolázzák önmagukat, vagy hogy henyéljenek. Folyton csak olyan kihívásokra és megoldandó problémákra vadásztak, amelyekről az élet nem gondoskodhatott.

313. oldal

A túlméretezett agy tette tönkre az emberi lények házasságait, mint ahogy számos más szívet tépő tragédiát is ez a szerv idézett elő. Az ormótlanul hatalmas eleven számítógép egyidejűleg végtelen mennyiségű, egymással ellentétes véleményt tárolt végtelen mennyiségű témakört illetően. Ezeket sebesen váltogatta. Ha egy férj vagy egy feleség a normálisnál kissé izgatottabb volt, párbeszédük könnyen veszekedéssé fajulhatott. Két bekötött szemű, görkorcsolyát viselő bokszoló harcolt ilyenkor egymással.

82. oldal

A szerző további könyvei:

Kurt Vonnegut: A hazátlan emberKurt Vonnegut: Hókusz-pókuszKurt Vonnegut: BörleszkKurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhídKurt Vonnegut: Éj anyánk
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom