Kertész Imre: Gályanapló

Kertész Imre: Gályanapló

(14 idézet)

Magvető Kiadó

A napló személyes műfaj, az írói napló, a műhelynapló, melyet sokszor csak az irodalomtörténet tesz közzé, a nyilvánosságra szánt művek hátterét-övezetét világítja meg, jelezve a benyomások, a források vidékét, a szellemi küzdelem folyamatát. Ilyen könyv Kertész Imre Gályanaplója, mely már címével is az alkotó szerepfelfogására, az írói munka etikai feladatként és a létezés, a "hajózás" egyetlen mentségeként való értelmezésére utal.
Vannak elolvasandó könyvek és vannak köztük kevés számmal újraolvasandók. A Gályanapló az utóbbiakhoz tartozik. Ez a könyv segít a nem-felejtésben. Segít, hogy ne felejtsük el túl hamar: diktatúrában éltünk. Egyetlen mondatában elfér negyven év tapasztalata: "Eddig a hazugság volt itt az igazság, de ma már a hazugság sem igaz."
A szabadság hiányáról szól, valamiképpen mégis a lényegi szabadságról, a gondolkodó ember belső, teremtett szabadságáról. Ennek az útnak, ennek a teremtésnek a története a Gályanapló. Lírai és enigmatikus, rendkívül személyes és mindenkihez szóló.
Leginkább persze a gályarabtársak értik ezt a könyvet, de legyen ez a második kiadás alkalom arra, hogy mások is emlékezhessenek.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Magyar szépirodalom

Mindenkinek igaza van, aki hisz az igazában; csak annak nincs igaza, aki semmiben sem hisz.

44. oldal

Nem az értékek omlottak össze; hasznavehetőségük vált kérdésessé. Nem az igazság változott meg; csupán másképp alkalmazzák.

23. oldal, Holnap Kiadó, 1992.

Nem az a fontos, hogy van vagy nincs, csakis és egyedül az, hogy miért hisszük, hogy van vagy hogy nincs.

23. oldal, Holnap Kiadó, 1992.

A zseni csírája minden emberben megvan. De nem minden ember képes rá, hogy életét a saját életévé tegye.

13. oldal, Holnap Kiadó, 1992.

Megverjük magunkat a mások iránti vaksággal. Az emberi sors, pontosabban az emberiben megnyilatkozó isteni sorsa: várni, amíg elmúlik a magunk vagy a mások vaksága, amíg a szemek kitárulnak, a szívek befogadnak. Generációk múlnak, évszázadok telnek ebben az örökös várakozásban; és soha nem lesz vége, sosem érkezik el a pillanat, amikor mindenki mindent és mindenkit felismert.

Az erkölcsi magány mindenképp az egyik legfigyelemreméltóbb probléma. Egyedül lenni a vélemények harsogása, a közvélemény nyomása ellenében - különös, de e tekintetben az ember úgy viselkedik, akár a biztos búvóhelyet kereső állat.

Az emberek végül is rákényszerülnek, hogy korruptak legyenek, de az emiatti elkerülhetetlen önmegvetésükért egyszer mindig bosszút állnak - valaki máson.

3. rész, Elengedi (a kormányt) Behúzza (az evezőket) Boldog

Úgy látszik, az embernek szüksége van arra a képzetre, hogy amíg ő él, a világmindenségben valahol egy trónus ragyog fölötte, és az adminisztráció szakadatlanul működik - lehetőleg az ő lelki üdve érdekében.

3. rész, Elengedi (a kormányt) Behúzza (az evezőket) Boldog

4

A badacsonyi földnyelv, vékonyuló hegyén a jegenyék bozontos, ám szabályos gyertyái. Távolodó, kékbe foszló hegykúpok. A szépség megmagyarázhatatlan ellentéte az emberi világgal. A természet, ez a kopottas, néma elefánt, amely még mindig türelmesen hordoz a hátán. Az élet fojtogató telje, a délutáni napban párolgó szőlők és mezők közt.

3. rész, Elengedi (a kormányt) Behúzza (az evezőket) Boldog

Ha egy életen át ugyanazt teszed is (...), legalább ne mindig ugyanúgy tedd.

3. rész, Elengedi (a kormányt) Behúzza (az evezőket) Boldog

Az ember nem változik, állapotai vannak, és minden állapotában más nevet kellene adni neki, hogy már nem ugyanazzal az emberrel állunk szemben, akit korábbi állapotában ismertünk.

3. rész, Elengedi (a kormányt) Behúzza (az evezőket) Boldog

Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol is éljünk.

3. rész, Elengedi (a kormányt) Behúzza (az evezőket) Boldog

Bármiben hiszel is, meghalsz; de ha semmiben sem hiszel, már élőnek is halott vagy.

3. rész, Elengedi (a kormányt) Behúzza (az evezőket) Boldog

32

Könnyebb szeretni, mint igazságosnak lenni; s tán igazságosabb is.

A szerző további könyvei:

Kertész Imre: SorstalanságKertész Imre: Valaki másKertész Imre: Európa nyomasztó örökségeKertész Imre: K. dosszié

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom