Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság

Agatha Christie: Hétvégi gyilkosság

(25 idézet)

Aquila Könyvkiadó

Az Angkatell-házban természetesen mindenkinek volt oka és lehetősége a gyilkosságra: a ház asszonyának és urának, a meghívott és hívatlan vendégeknek, a rokonoknak és az idegeneknek. Agatha Christie érthetetlen módon mindig ugyanazt a sémát használva mindig új, meghökkentő megoldásokat talál. Most - Poirot mester értő irányításával - egy úszómedence, egy doboz gyufa és különféle lőfegyverek kusza halmazából kristálytisztán kiderül a könyv végére, hogy ki követte el a Hétvégi gyilkosságot.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

Ha az ember nagyon lassú, és csak bámul, azt hiszik róla, hogy nem fogja föl a dolgokat... és az ember olykor alattomban kineveti az egész világot!

29. fejezet, 274. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

A szobrászat nem olyasmi, amit elhatározunk, és sikerrel véghezvisszük. A szoboralkotás hatalmába keríti az embert, nem hagyja nyugton, gyötri, üldözi, úgyhogy előbb-utóbb kénytelen kiegyezni vele. Akkor egy rövid ideig megpihenhet, amíg újra nem kezdődik az egész.

6. fejezet, 66. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Amit személyiségnek nevezünk, az nem volna egyéb, mint a megformálás, valaki gondolatának a lenyomata? Kinek a gondolata? Istené?

2. fejezet, 23. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Olyan elme ellen harcolunk, amely sokrétű, leleményes, zseniális ötletekre képes, úgyhogy valahányszor úgy hisszük, jó úton vagyunk az igazság felé, valójában tévútra terel bennünket, amely sehova sem vezet. Ez a látszólagos hiábavalóság, ez a folyamatos meddőség nem természetes... ez mesterséges, ez tervszerű. Egy kifinomult, találékony elme mesterkedik ellenünk... sikerrel.

25. fejezet, 242. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Furcsa (...). Elapadt minden indulata, érzelme ezzel az egy lövéssel? Kiadta minden szenvedélyét, és most maga sem egyéb, mint annak a kilőtt golyónak az üres hüvelye? Lehetséges.

11. fejezet, 107. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Ha már mindenáron meg akarsz állni a lábadon, olyan helyen vállalj állást, ahol kellemes környezetben, rokonszenves emberekkel dolgozhatsz együtt!

14. fejezet, 141. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Máig sem tanított meg az élet, hogy nem vehetsz birtokba szőröstől-bőröstől egy emberi lényt? Mikor fiatal voltam, szerettelek! Azt akartam, hogy oszd meg velem az életedet. Nem voltál hajlandó rá!

10. fejezet, 99. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Én igazán nagyon örültem, hogy ismét találkoztunk. Az életed azonban más vágányon halad, mint az enyém; nem érintkeznek, hanem merőben eltérnek egymástól.

10. fejezet, 97. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Mától fogva újra kezdem az életem. Új élet virrad föl számomra. Megszűnt, ami eddig nyomorított és megakadályozta, hogy éljek. Igazad volt ma délután, amikor azt kérdezted, nem magam elől akarok-e elszaladni? Mert ezt tettem évek óta. Mert nem tudtam, erős voltam-e vagy nagyon gyönge. (...) Féltem önmagamtól, féltem az élettől, tőled is féltem.

9. fejezet, 92. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Szerencse, hogy az ember kinövi önmagát.

2. fejezet, 21. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Ez hát a kétségbeesés (...). Dermesztő hideg magányosság, sivár, sötét elhagyatottság. Azt hittem, a kétségbeesés forró, szenvedélyes, vadul kitörő valami, de nem így van. A kétségbeesés bűne, amiről a papok prédikálnak, hideg bűn, a lüktető, meleg, élő emberi kapcsolatoktól elzárkózás bűne.

28. fejezet, 266. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

A felfújtakon és süteményeken mindig meglátszik, ha a szakácsnő lelkiállapotával baj van.

25. fejezet, 241. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Úgy látszik, kényszerítettelek, hogy igazat hazudj.

24. fejezet, 234. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Sohasem felejteni... várni... terveket szőni... remélni... szívvel-lélekkel, minden erejével eltökélni, hogy amit akar, elérje a végén. Vannak ilyen férfiak.

22. fejezet, 216. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Jómagam mindig zavarban vagyok, mi a helyes és mi a helytelen... pedig könnyű eldönteni, ha a helyes kellemetlen és a helytelen kellemes, mert akkor tudjuk, hol állunk, de ha fordítva van, az baj, és véleményem szerint, ugyebár, mindenki cselekedjen úgy, ahogy helyesnek látja.

20. fejezet, 201. oldal, Magyar Könyvklub, 1999.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom