Stefan Andres: Hintajáték

Stefan Andres: Hintajáték

(24 idézet)

Szépirodalmi Könyvkiadó

Stefan Andres (1906-1970) egyetlen magyarul olvasható regényét tartja kézben az olvasó, pedig az író életműve a XX. századi német próza egyik jelentős teljesítménye. Andres nagy szerelme, ihlető élménye és menedéke – akárcsak annak idején Goethéé – Itália. A mediterrán élmény és az antikvitás, a görög mitológia világa utáni sóvárgás jellemzi ezt a kisregényét is. A délolasz tengerparton, a valószínűtlen kék ég, a hófehér sziklák varázslatos környezetében élnek a szerelmi dráma hősei. Ulrich Huhl, a robusztus, nagy író, életszerető, különös érzékenységű szobrász húsz éve magányos, mert legjobb barátja elrabolta tőle szerelmét, Kättát. Az asszony, a szerelem nélküli magányban, „fagyott Dionüszosz”-ként, a művészi alkotásra is képtelen. „Tárgyakat csinálok azóta, nagyokat és kicsiket, magamnak és másoknak. Szobrokat? Azt csak akkor tud az ember, ha szeret.” – vallja barátainak. Amikor Ulrike, Kätta lánya megjelenik Huhl életében, szerelmének eleven mását látja benne, de Kätta megjelenésekor már az anyát, az igazi szerelmet választja. S ekkor – hosszú idő után – szobrot készít: a női figurában Kätta alakját és Ulrike fejét mintázza meg.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

KortársRegény

A hang, ami mégiscsak alakja, külső formája a közlésnek, a legbensőbbet árulja el. Gyakran olyasmit is, ami ellentmond a szavak tartalmának, azt leleplezi, vagy még túl is szárnyalja a közlés erejében, mi több, fölöslegessé teszi a szót.

Fiatal lányok és általában az érzékeny természetűek gyakorolják a feleselés művészetét. Bizonytalan kedély jele, ha mindenáron azt akarja valaki, hogy övé legyen az utolsó szó.

"Vidám dolog a művészet!" Ez kitűnően megfelelne azoknak, akik csinos könyvjelzőként tartják a művészetet az élet komoly könyvében.

Ami a filozófiai írásokból mindmáig fönnmaradt, az nem a filozófiának köszönheti életben maradását, hanem annak, ami a művészet sajátja: a formának.

Amit a filozófusok nem látnak, azt látja a szegény lélek.

Amíg szeret valaki, addig bosszantják a szeretett személy testi elhanyagoltságai; amilyen mértékben múlik a szerelem, ez a kis bosszúság előbb rossz érzéssé, majd később... undorrá változik.

Semmi értelme sincs, hogy a nőnek egy másik férfi értéktelenségét magyarázgassuk, ha egyszer tiszteli; úgyis félreérti. Mindjárt arra gondol, hogy riválist látunk benne. A nő ugyanis föltételezi, hogy a férfi úgy gondolkodik és ítél, mint ő, amit fordítva a férfi már csak büszkeségből sem tesz meg sohasem. Nem, nem, valóban, soha, uraim, a kisujjukat se mozdítsák a férfi ellen, aki a kedvesük szemében "kolosszus" vagy "szellem" vagy "arisztokratikus lélek". Reménytelen!

A gondolataink ritkán követik az illem szabályait, azért is őszintébbek.

A természet csupa veszély, és ha az ember rábízza magát a sodrására, az egyet jelent azzal, hogy feladta önmagát.

Ahol filozófusok vannak, ott kotró vájta lyukak vannak, ott örvény keletkezik! A nagyok aranyat kotornak a gödörből, a kicsik csak homokot; az egész kicsik azonban csak azért csinálják, mert éppen örököltek egy kotrógépet, ezek csinálják azonban a legszenvedélyesebben.

Két egymást jól ismerő ember élete olyasmi, mint a talaj, amely valamiképpen beissza a dolgokat. Eltűnnek benne a lappáliák, a kisebb neveletlenségek. Sőt, azt hiszem, a közös életnek szüksége is van az efféle bizalmasságra, és az embernek is szüksége van rá... természetesen a másik iránti tapintat és tisztelet határain belül. A fésűben maradt hajszál és a másik előtti fesztelen fogpiszkálás miatt még egyetlen szerelem sem szenvedett hajótörést, hacsak a kettő közül valamelyik nem volt éppenséggel hisztériás. Emberi bukfencecskék ezek, amelyeken lehet nevetni és nem nevetni... de szeretetből elviseli őket az ember.

A bizalmasság minden határt elmoshat (...), és mégiscsak a határok jelentik az embert.

A szerelemben történnek a legnagyobb hibák, és valamennyi közt a legnagyobb a túlzott bizalmasság.

A főzés voltaképpen szeretetteljes és önzetlen tevékenység, ami a szakács számára is örömmé válik a hozzáértő vendég révén.

Azt az angyalt, aki ráirányítja szemünket a határok meglátására, és érzékeinket a lehetőségek fölismerésére serkenti, nem értelemnek hívják, három neve van: hit, remény, szeretet; a mindennapi életben egyszerűen türelemnek hívják. A némáknak megadja a szólást, az alázatosoknak a bölcsességet; a veszetteknek, akik nem veszik észre, lángpallosával kiégeti a szemét.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom