Paulo Coelho: Hippi

Paulo Coelho: Hippi

(17 idézet)

Athenaeum Kiadó

Aki igazán meg akarja ismerni önmagát, annak először a világot kell megismernie
Paulo, a lázadó brazil ifjú Amszterdamban összefut Karlával, a holland lánnyal, aki őt szemeli ki arra, hogy közösen Nepálba utazzanak.
Manapság, amikor minden arról szól, hogy fogyasztói igényeinket kielégítsük, talán nehéz elképzelni, hogy valaha fiatalok egy csoportja szembeszállt az anyagi javakat halmozó szülőkkel, és a régi normáktól elhatárolódva felépítette saját kis világát. Többen indultak el egy kemény, fapados buszon Ázsia ismeretlen tájaira. Kalandos útjuk során nemcsak a veszélyekkel, hanem az előítéletekkel is szembe kellett nézniük. Hiszen mindenki drogmámorban fetrengő léhűtőket látott bennük.Tovább...

Aki igazán meg akarja ismerni önmagát, annak először a világot kell megismernie
Paulo, a lázadó brazil ifjú Amszterdamban összefut Karlával, a holland lánnyal, aki őt szemeli ki arra, hogy közösen Nepálba utazzanak.
Manapság, amikor minden arról szól, hogy fogyasztói igényeinket kielégítsük, talán nehéz elképzelni, hogy valaha fiatalok egy csoportja szembeszállt az anyagi javakat halmozó szülőkkel, és a régi normáktól elhatárolódva felépítette saját kis világát. Többen indultak el egy kemény, fapados buszon Ázsia ismeretlen tájaira. Kalandos útjuk során nemcsak a veszélyekkel, hanem az előítéletekkel is szembe kellett nézniük. Hiszen mindenki drogmámorban fetrengő léhűtőket látott bennük.
Paulo Coelho regényéből - mely a szerző élményekben gazdag élettörténetéből is jócskán merít - megtudhatjuk, hogy itt saját utat kereső fiatalokról volt szó, akik alapjaiban szerették volna megrengetni a világot, hogy visszatalálhassanak az ősi filozófiákhoz. A népszerű író ezúttal a hippik izgalmas zarándokútjáról, valamint egy rendhagyó szerelmi történetről mesél.

Életrajz, napló

Amit Isten el akart mondani az emberiségnek, azt mind odatette az orra elé, hogy észrevegye.

31. oldal

A megbocsátás nehéz mesterség.

45. oldal

A növény virágot bont, hogy a méhek rászálljanak és megtermékenyítsék. A gyümölcs elszórja magvait, hogy új növények bújjanak elő a földből, amelyek aztán újra virágba borulnak, hogy odacsalják a méheket, amelyek megtermékenyítik, hogy újra gyümölcsöt hozzanak, és így tovább, a végtelenségig.

52. oldal

Minden gyilkosság közül az a legrosszabb, amelyik az életörömöt öli ki belőlünk.

56. oldal

Mindig valami jobbat keresünk, így elszalasztjuk életünk nagy lehetőségét.

67. oldal

14

A látható énünk, az, akinek hisszük magunkat, csak egy körülhatárolt hely, aminek semmi köze a valódi énünkhöz. Ezért esik annyira nehezünkre meghallani azt, amit a lélek mond, ezért próbáljuk inkább megzabolázni, hogy helyette a terveinket követhessük: a vágyainkat, a reményeinket, a jövőnket.

67. oldal

Ha valami ingyenes, az valahogy finomabb is.

75. oldal

Aki magában bízik, az másokban is bízik. Mert tudja, ha cserben hagyják - márpedig előbb vagy utóbb cserben hagyják, hiszen az élet már csak ilyen -, vissza tud vágni. Az élet egyik szépsége éppen ebben rejlik: a kockáztatásban.

82. oldal

Rengeteg érzelem mozgatja az ember szívét, amikor úgy dönt, hogy spirituális útra lép. A cél lehet nemes: mint amilyen a hit, a felebaráti szeretet vagy a jótékonykodás. De lehet egyszerű szeszély is, félelem a magánytól, kíváncsiság és a szerelem vágya. Mindez azonban nem is számít. Az igazi spirituális út erősebb, mint bármelyik ok, amely elindít minket rajta.

113. oldal

Az élet csupa beletörődés.

115. oldal

Ócsárolnak? Kit érdekel? Amikor egy bírálat célba ér, hatalommal ruházza fel a bírálót.

127. oldal

Szavak. Megint csak szavak. Mindössze arra szolgálnak, hogy bonyolultabbá tegyék a dolgokat.

165. oldal

Minél többet engedünk be magunkba a világból, annál többet kapunk belőle vissza: legyen az akár szeretet, akár gyűlölet.

217. oldal

A szerelem már csak ilyen. Megvilágosítja a küldetésünket ezen a földön, értelmet ad az életünknek. Aki ebben a tudatban cselekszik, azt oltalmazó jóság kíséri, az a nehéz pillanatokban megnyugvásra lel, mindenét odaadja, és semmit nem kér érte cserébe, csak a szerelme közelségét, a fény elnyelőjét, a termékenység kelyhét, a világosságot, amely beragyogja az utat.

229. oldal

A szerelem a maga finomságával megdönti az elnyomó hatalmat, inni ad a gyengédségre szomjazónak, nyitva tartja az ajtót, hogy beengedje az áldott fényt és esőt. Lelassítja az időt, vagy éppen felgyorsítja, de az biztos, hogy nem folyik tovább ugyanabban a tempóban, ugyanabban az elviselhetetlen monotóniában.

229. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom