Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá

Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá

(7 idézet)

Európa Könyvkiadó

Ez a könyv az utazni vágyóknak íródott. Azoknak az embereknek, akikben szüntelenül motoszkál a hívás: indulj el, fedezd fel a világot! A kíváncsi embereknek, akiket nem az all-inclusive szálloda svédasztala hozza lázba, azoknak, akik már évek óta dédelgetnek egy álmot: világgá menni. Úgy tartják: az igazi álmok azok, amik megijesztenek. A kérdés az, hogyan tudunk túllenni a félelmeinken, hogyan alakíthatjuk át a vágyainkat célokká, a kifogásainkat pedig feladatokká. És ha ez megvan, akkor hogyan tudunk megbirkózni ezekkel a feladatokkal, odáig, hogy becsomagoljuk az életünket egy hátizsákba, és felüljünk arra a repülőre, ami végre megnyitja előttünk a világot.
"A következő két hónapban szinte minden második, harmadik nap buszra szálltam, hostelekben aludtam. Az Andokban raftingoltam, Mendozában boroztam, az Atacama-sivatagban homokdűnéken siklottam le egy sandboarddal a lábamon.Tovább...

Ez a könyv az utazni vágyóknak íródott. Azoknak az embereknek, akikben szüntelenül motoszkál a hívás: indulj el, fedezd fel a világot! A kíváncsi embereknek, akiket nem az all-inclusive szálloda svédasztala hozza lázba, azoknak, akik már évek óta dédelgetnek egy álmot: világgá menni. Úgy tartják: az igazi álmok azok, amik megijesztenek. A kérdés az, hogyan tudunk túllenni a félelmeinken, hogyan alakíthatjuk át a vágyainkat célokká, a kifogásainkat pedig feladatokká. És ha ez megvan, akkor hogyan tudunk megbirkózni ezekkel a feladatokkal, odáig, hogy becsomagoljuk az életünket egy hátizsákba, és felüljünk arra a repülőre, ami végre megnyitja előttünk a világot.
"A következő két hónapban szinte minden második, harmadik nap buszra szálltam, hostelekben aludtam. Az Andokban raftingoltam, Mendozában boroztam, az Atacama-sivatagban homokdűnéken siklottam le egy sandboarddal a lábamon. Átszeltem a bolíviai sósivatagot dzsippel, bementem a világ legmagasabban lévő bányájába, ahol tizenegy éves gyerekek dolgoznak, sétáltam a boszorkánypiac szárított lámái között La Pazban, krokodilt simogattam és rózsaszín delfinekkel úsztam az Amazonasban, csónakáztam a Titicaca-tavon, bemásztam a lezárt Machu Pichuba, repülőről néztem a Nazca-vonalakat, lovagoltam a tengerparton Észak-Peruban, ahol szörfleckéket is vettem. Láttam, tapasztaltam és fejlődtem. Kinyílt a világ, nemcsak a szemem előtt, hanem egy kicsit bennem is. Sokkal jobban megértettem a nemzetközi politikát, a környezetünkre mért csapásokat, hiszen már nem a médiából informálódtam. Végül, de nem utolsósorban: megértettem, hogy sokkal többre vagyok képes, mint gondoltam." (a szerző)
Vigh Bori digitális nomád, aki életvitelszerűen utazik. Social Media menedzserként napi nyolc órát dolgozott egy szoftvercégnél, majd egyszer csak úgy döntött, hogy a világjárás lesz az élete és a szakmája. Azóta zenélt maorikkal Új-Zélandon, egy wayuu törzzsel élt Kolumbiában, óriás ördögrájákkal úszott Indonéziában, tangózott Buenos Airesben. Utazásairól előadásokat tart, és a népszerű backpacker.hu oldalt szerkeszti.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Életrajz, naplóÉletmód

Félünk az egyedülléttől. Annyira, hogy amint egyedül maradunk, megijedünk a csendtől, és egyből a telefont nyomkodjuk, rádiót hallgatunk, bekapcsoljuk a tévét. Sokszor kérdezik, hogy szóló utazóként nem vagyok-e magányos. Ennyire nem értjük az egyedüllétet. Összekeverjük egy másik szóval: a magánnyal, pedig semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. A magány egy olyan élmény, ami akkor is ránk törhet, amikor rengeteg ember vesz minket körül. Amikor körülöttünk senki nem érti, hogy miről beszélünk vagy éppen mit érzünk.

100. oldal

Magaddal jóban lenni, elfogadni saját magadat úgy, hogy nem akarsz többé senki másra hasonlítani, az egyik legjobb cél, amit kitűzhetsz magad elé.

102. oldal

Az önbizalomhiány súlyos lelki betegség. Szinte mindenki szenved tőle. Szerintem még azok is, akikről elsőre azt gondolnád, hogy nagyon el vannak szállva maguktól, még ők is csak ellensúlyozni akarjak a maró érzést, hogy nem elegek.

102. oldal

Ahány ember, annyi út. Minden embernek más az érdeklődése, és más a stressztűrő képessége. Van, aki a hegyeket szereti, van, aki a tengert, van, aki mind a kettőt, és van, aki csak városokat látogat. Van, aki egyedül, van, aki a párjával, de olyan is akad, aki a macskájával megy világgá. Nincs két ugyanolyan út, mint ahogy nincs két ugyanolyan ember sem.

75. oldal

A bátorság (...) nem egy érzés. A félelem igen. Olyan ez, mint az egészség. Nem azt érzed, hogy egészséges vagy, hanem azt, hogy vége egy fájdalomnak.

65. oldal

Fogalmazz pontosan, az életnek ugyanis zseniális humorérzéke van, és szereti kiforgatni a kéréseidet.

60. oldal

Az egyik legfontosabb, amire az utazás megtanított: az ELÉG filozófiája. Elég az étel, amit kapok, elég jó nekem az ágy, ahol alszom, elég a ruha a hátizsákomban, és elég egy sampon, hogy tisztán tartsam magam. Ez felszabadító érzés.

36. oldal

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom