 | Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá(7 idézet) Ez a könyv az utazni vágyóknak íródott. Azoknak az embereknek, akikben szüntelenül motoszkál a hívás: indulj el, fedezd fel a világot! A kíváncsi embereknek, akiket nem az all-inclusive szálloda svédasztala hozza lázba, azoknak, akik már évek óta dédelgetnek egy álmot: világgá menni. Úgy tartják: az igazi álmok azok, amik megijesztenek. A kérdés az, hogyan tudunk túllenni a félelmeinken, hogyan alakíthatjuk át a vágyainkat célokká, a kifogásainkat pedig feladatokká. És ha ez megvan, akkor hogyan tudunk megbirkózni ezekkel a feladatokkal, odáig, hogy becsomagoljuk az életünket egy hátizsákba, és felüljünk arra a repülőre, ami végre megnyitja előttünk a világot. Ez a könyv az utazni vágyóknak íródott. Azoknak az embereknek, akikben szüntelenül motoszkál a hívás: indulj el, fedezd fel a világot! A kíváncsi embereknek, akiket nem az all-inclusive szálloda svédasztala hozza lázba, azoknak, akik már évek óta dédelgetnek egy álmot: világgá menni. Úgy tartják: az igazi álmok azok, amik megijesztenek. A kérdés az, hogyan tudunk túllenni a félelmeinken, hogyan alakíthatjuk át a vágyainkat célokká, a kifogásainkat pedig feladatokká. És ha ez megvan, akkor hogyan tudunk megbirkózni ezekkel a feladatokkal, odáig, hogy becsomagoljuk az életünket egy hátizsákba, és felüljünk arra a repülőre, ami végre megnyitja előttünk a világot. |
Félünk az egyedülléttől. Annyira, hogy amint egyedül maradunk, megijedünk a csendtől, és egyből a telefont nyomkodjuk, rádiót hallgatunk, bekapcsoljuk a tévét. Sokszor kérdezik, hogy szóló utazóként nem vagyok-e magányos. Ennyire nem értjük az egyedüllétet. Összekeverjük egy másik szóval: a magánnyal, pedig semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. A magány egy olyan élmény, ami akkor is ránk törhet, amikor rengeteg ember vesz minket körül. Amikor körülöttünk senki nem érti, hogy miről beszélünk vagy éppen mit érzünk.
100. oldal
Magaddal jóban lenni, elfogadni saját magadat úgy, hogy nem akarsz többé senki másra hasonlítani, az egyik legjobb cél, amit kitűzhetsz magad elé.
102. oldal
Az önbizalomhiány súlyos lelki betegség. Szinte mindenki szenved tőle. Szerintem még azok is, akikről elsőre azt gondolnád, hogy nagyon el vannak szállva maguktól, még ők is csak ellensúlyozni akarjak a maró érzést, hogy nem elegek.
102. oldal
Ahány ember, annyi út. Minden embernek más az érdeklődése, és más a stressztűrő képessége. Van, aki a hegyeket szereti, van, aki a tengert, van, aki mind a kettőt, és van, aki csak városokat látogat. Van, aki egyedül, van, aki a párjával, de olyan is akad, aki a macskájával megy világgá. Nincs két ugyanolyan út, mint ahogy nincs két ugyanolyan ember sem.
75. oldal
A bátorság (...) nem egy érzés. A félelem igen. Olyan ez, mint az egészség. Nem azt érzed, hogy egészséges vagy, hanem azt, hogy vége egy fájdalomnak.
65. oldal
Fogalmazz pontosan, az életnek ugyanis zseniális humorérzéke van, és szereti kiforgatni a kéréseidet.
60. oldal
Az egyik legfontosabb, amire az utazás megtanított: az ELÉG filozófiája. Elég az étel, amit kapok, elég jó nekem az ágy, ahol alszom, elég a ruha a hátizsákomban, és elég egy sampon, hogy tisztán tartsam magam. Ez felszabadító érzés.
36. oldal