Agatha Christie: Holttest a könyvtárszobában

Agatha Christie: Holttest a könyvtárszobában

(8 idézet)

Európa Könyvkiadó

Bantry ezredes és felesége békésen alussza reggeli álmát, amikor beront hálószobájukba a rémült szobalány: egy holttest van a könyvtárszobában!
Rögvest kiszáll a rendőrség, de az agilis, az eseményektől lázba jött Mrs. Bantry áthívja közelben lakó barátnőjét, Miss Marple-t is.
Ki ez a meggyilkolt fiatal nő? Miért ölték meg? Kinek, kiknek állt érdekében a halála?
A helyi rendőrség segítségére siet a Scotland Yard is, ám a rejtélyt a kedves idős hölgy oldja meg, akinek mindig kéznél vannak bevált „fegyverei”: a bölcsesség, az élettapasztalat, az emberismeret, a kíváncsiság és a pengeéles logika.

Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel!

Krimi

A legtöbb ember (...), túlságosan hiszékeny ebben a gonosz világban. Elhiszik azt, amit mondanak nekik. Én soha. Sajnos, én mindig, mindent szeretek bebizonyítani önmagamnak.

22. fejezet, 198. oldal, Európa Könyvkiadó, 2000.

Csak akkor lehet igazán nekimenni valakinek, ha az ember össze van vele házasodva. Ha nincsen... törvényes kötelék, akkor az emberek sokkal óvatosabbak; állandóan bizonygatják önmaguknak, hogy minden milyen szép és jó. Igazolniuk kell magukat önmaguk előtt. Nem mernek veszekedni! Észrevettem, hogy a házastársak még élvezik is a csatáikat, és... a megfelelő kibéküléseket.

18. fejezet, 181. oldal, Európa Könyvkiadó, 2000.

A rossz hír csaknem mindig védekező reagálást vált ki. Megbénítja azt, aki kapja, először képtelen teljes súlyában felmérni. A felmérés egy kis időbe kerül.

15. fejezet, 146. oldal, Európa Könyvkiadó, 2000.

Az én tapasztalatom szerint a fizikai sokk gyakrabban végzetes, mint a szellemi. Köznapian megfogalmazva, lehet, hogy egy hirtelen becsapódó ajtó gyilkosabban hatna (...), mint az a hír, hogy a lány, akit kedvelt, szörnyű körülmények között meghalt.

15. fejezet, 146. oldal, Európa Könyvkiadó, 2000.

Szerettem a feleségemet. Soha senkit olyan mély érzéssel nem fogok szeretni. (...) Amikor meghalt, úgy éreztem magam, mint akit kiütnek a szorítóban. De elmúlt az idő, amikor a bíró kiszámolt. Végeredményben férfi vagyok! Szeretem a nőket!

15. fejezet, 143. oldal, Európa Könyvkiadó, 2000.

Ha valaki valójában fáradt, magányos öregember, és ha talán a saját családja elhanyagolja (...), akkor valaki olyat akar a szívébe fogadni, akit elbűvöl az ő csodálatos nagylelkűsége. (...) Az sokkal érdekesebb. Az ember annyival nagyobbnak érezheti magát... jótékony uralkodónak! Az, aki a jótéteményt kapja, el lesz bűvölve, és ez jó érzés annak, aki ad.

11. fejezet, 104-105. oldal, Európa Könyvkiadó, 2000.

Keményen dolgoztam, ez segített abban, hogy ne gondolkodjam, és hogy úgy érezzem, hogy... hogy a csonkaságom nem tepert le. Belevetettem magamat a munkába (...), és a sors iróniája következtében minden, amihez csak nyúltam, sikerült. A legvadabb spekulációim eredményesek voltak. Ha szerencsejátékot játszottam, nyertem. Minden arannyá vált a kezemben. Igen, valahogyan úgy érzem, hogy a sors iróniája volt ez.

8. fejezet, 79. oldal, Európa Könyvkiadó, 2000.

Felébredéskor az álmok gyakran csodálatosan valódinak hatnak. Az ember meg van győződve arról, hogy a dolgok valóban megtörténtek.

1. fejezet, 12. oldal, Európa Könyvkiadó, 2000.

A szerző további könyvei:

Agatha Christie: És eljő a halál...Agatha Christie: Nem zörög a harasztAgatha Christie: Öt kismalacAgatha Christie: A kristálytükör meghasadtAgatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
A szerző összes könyve

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom