 | Wohl Janka: Illem(10 idézet) Amint ezt a száz évvel ezelőtt íródott könyvet kézbe vesszük, olvasgatjuk, több meghökkentő gondolat és következtetés adódik. Az első mindjárt az, hogy egy száz éves könyv bevezetőjében a szerzője, Wohl Janka, „Egy nagyvilági hölgy”, már arról ír, hogy könyvének tartalma több száz éves múltra tekint vissza. És tudják, mi az érdekes? Hogy számos mondata, leírása, figyelmeztetése ma is érvényes, mai kultúránknak is szerves része. Már csak ezért is aktuális olvasmány! A másik meghökkentő következtetés, hogy a könyv elolvasását követően nyilvánvaló: a századfordulós Budapest felső tízezrének szóló illemkönyvről van szó, meg arról, hogy az akkor gazdag elit a semmittevést miként emelte finom viselkedéssé, és olyan elfoglaltsággá, amely munka nélkül köti le az úri világot napról-napra, hónapról-hónapra...Tovább... Amint ezt a száz évvel ezelőtt íródott könyvet kézbe vesszük, olvasgatjuk, több meghökkentő gondolat és következtetés adódik. Az első mindjárt az, hogy egy száz éves könyv bevezetőjében a szerzője, Wohl Janka, „Egy nagyvilági hölgy”, már arról ír, hogy könyvének tartalma több száz éves múltra tekint vissza. És tudják, mi az érdekes? Hogy számos mondata, leírása, figyelmeztetése ma is érvényes, mai kultúránknak is szerves része. Már csak ezért is aktuális olvasmány! A másik meghökkentő következtetés, hogy a könyv elolvasását követően nyilvánvaló: a századfordulós Budapest felső tízezrének szóló illemkönyvről van szó, meg arról, hogy az akkor gazdag elit a semmittevést miként emelte finom viselkedéssé, és olyan elfoglaltsággá, amely munka nélkül köti le az úri világot napról-napra, hónapról-hónapra... De azért bennünket, mai olvasókat is meglep a finomság, ami a műből árad. Tudták például, hogy a scabiósa nevű virág színeivel üzentek asszonyok titkos hódolójuknak? Mert mi bizony nem tudtuk. Az egyik legélvezetesebb és tanulságos rész a virágokról, színűkről, alkalmazhatóságukról írott fejezet. De számos ilyen van még. Olyan könyv tehát, amit nemcsak kultúrtörténeti csemegeként, hanem mai is használható illemútmutatóként olvashatunk. |
Az ajándék csak akkor vétetik szívesen, ha kedves, s csak akkor kedves, ha az illető egyén szükségeinek vagy kívánalmainak felel meg.
39. oldal
Amilyen örömet szerezhetünk egy ajándékkal, oly sértő és rossz hatást idézhetünk elő vele. Az ajándék adásra önzéstelenség, tapintat, gyöngédség és ítélőtehetség szükségeltetik.
39. oldal
A szív legnemesebb jósága, a legfényesebb tehetség sem elegendő arra, hogy valóban kellemes társadalmi egyénné tegyék az embert; ehhez a jó modor törvényeinek, a szokás szentesítette társadalmi szabályok ismerete és gyakorlása is szükséges.
8. oldal
Rendesen idegenek előtt palástoljuk hibáinkat s személyiségünk jó oldalait fitogtatjuk, míg azokkal, kikhez a szív és vér legerősebb kötelékei fűznek, kíméletlenül éreztetjük változó kedélyhangulatunk minden szeszélyét, hibáink egész súlyát, hanyag magatartásunk kiábrándító hátrányait. Pedig mily édessé, nyájassá válnék a családi kör, ha mindenki ünnepi ruhában mutatná be egyéniségét, ha kölcsönös elnézés, egymás iránti tisztelet, szelídség és finomság uralkodnék a házinép között!
14-17. oldal
Népdalok léteznek minden nyelven, (...) melyek a satyra egész keserűségével kelnek ki a házasság ellen. De mind hiába! A meddig a világ áll, az emberek házasodni fognak, az emberek bele fognak vágyni abba a kedvesnek látszó s olykor szépen megaranyozott kalitkába, melyből azután vajmi nehéz a menekülés.
97. oldal
Jóravaló fiatal ember soha sem udvarol komolyan olyan fiatal leánynak, kit nincs szándéka nőül venni.
98. oldal
Névtelen leveleket elolvasni is kár -, de válaszolni reájuk illetlenség és esztelenség egyaránt.
245-246. oldal
A nőnek legdrágább kincse - jó hírneve, s azért percig sem szabad megvetnie a világ ítéletét. A nőnek az illem társadalmi vallás, s a ki eretnekké válik, azt kérlelhetlenűl elégeti a közvélemény.
255. oldal
Az élet tudománya a következő két maximában foglalható össze: cselekedjünk folyvást a szív és az udvariasság törvényei szerint, és tartsuk mindig szem előtt azt, hogy mit mond majd tetteinkről a világ.
254. oldal